Udvarhelyszéken több mint 800 tejelő szarvasmarhát adtak el vágóhídra február óta azok a gazdák, akik korábban tejgyáraknak értékesítették a termelt tejet – ezt a számadatot lapunk közel egytucatnyi mezőgazdásszal és ágazati szereplővel beszélve, az általuk közölt számításokból állapította meg. Az ágazat leépülése mögött egy sor globális és regionális jelenség áll, ám a legjelentősebb, hogy – míg a tejtermékek utáni kereslet az egész kontinensen csökkent – a külföldről jelentős mennyiségben érkező olcsóbb tej elárasztotta a romániai piacot, amivel szemben semmi nem nyújt védelmet a hazai gazdáknak. 
Lapunk értesülései szerint a nyers tej felvásárlási ára a téli időszak óta 1,80 lejről esetenként akár 0,80 lejre zuhant. Egyes települések gazdáinak a megélhetését továbbá az is nehezíti, hogy a tejgyár, amivel szerződésben állnak, csak a télen kiszerződött tejmennyiséget veszi át – így a gazdák a többletet vagy feldolgozva értékesítik, vagy kénytelenek elönteni.

Legjobb esetben is zsugorodik az ágazat

Székelyszentléleken a rendszerváltás óta tejtermelő gazdaságot tartott fenn családjával Geréb Nándor agrármérnök. Elmondása szerint soha nem volt még ekkora bajban az állattenyésztés. Ő korábban napi 500 liter tejet értékesített a helyi tejgyárnak, ám az újabb árcsökkenést követően – januárban 1,55 lejben fizették ki a tej literét – teljesen felszámolta a tejelő marhaállományt. 

– A teljes állomány 60 jószág volt, kénytelen voltam fokozatosan lecsökkenteni, hogy a költségeimet fedezni tudjam. Februárra 22 tejelő maradt, azokból a borjadzókat el tudtam adni más gazdáknak, a többit kénytelen voltam vágóhídra adni

– közölte, megjegyezve, hogy tiszta fajú, törzskönyves jószágokról van szó, melyek egyenként napi 35 liter tejet adtak.

– Oda kerültünk, hogy a gazdák Kecsetben és Tordátfalván elöntik a tejet, mert nem elég, hogy 1–0,80 lejes áron viszik el a tejet, állatonként csak napi 8 litert szállít el a tejgyár. A többivel nincs mit kezdeni. Volt, aki kiöntötte az egészet a ganérakásra

– panaszolta. Kijelentette: az, hogy otthon a gazdák a tejet feldolgozzák maguknak, illetve értékesítsék, még válságmegoldásként sem fenntartható, hiszen egyszerre három-négy munkakört is be kellene tölteni az eladással együtt.

Se jogszabály, se érdemi támogatás

Geréb arra is rámutatott, hogy más országoktól eltérően a termelt tej után nem kapnak érdemi támogatást a gazdák: az általa termelt napi mennyiséget véve alapul, az egyévi támogatása nem érte el az 5000 lejt. 

– A gazdaság havi fenntartási költsége 15-20 000 lej, ami a nyári hónapokban nő a munkálatok miatt. A tej előállítási ára 2–2,50 lej között mozog. Ha ezt az árat a gazdák nem tudják megkapni, kénytelenek lesznek leépíteni az állományt, eladni a borjúkat, vagy felszámolni az egész gazdaságot

– mutatott rá, felhívva a figyelmet arra, hogy mikor 2–1,80 lej alatt van a tej ára, a gazdák állománytól függően akár 6-7000 lejes mínusszal zárják a hónapot. Az üzemanyagra kapnak némi támogatást, amit a megművelt területek mérete és az állatállomány alapján számolnak ki, ez az ő esetében 1,40 lej volt úgy, hogy a gázolaj ára 9-10 lej.  

– Problémát jelent az is, hogy sok gazda nemcsak a saját területét műveli meg, kaszálja, használja – azokra meg a tulajdonosok sok esetben nem akarnak bérleti szerződést kötni, így a területalapú támogatás nem ahhoz jut, aki valóban megműveli

– emelte ki, egyértelművé téve, hogy így az üzemanyag-támogatást sem kapják meg azokra a területekre. 

1 lejes külföldi tej és a tejgyárak közötti „egyezség”

Legutóbb egy tizennyolc éve működő bencédi tejgazdaságot számoltak fel, ahonnan 50 jószágot szállítottak el vágóhídra, ebből 37-et májusban. A farm tulajdonosa szerint az alacsony tejárak lassan húsz éve szorongatják a gazdákat, és bár voltak időszakok, amikor jövedelmező volt a termelés, a novemberi 2 lejes csúcs után 1,45 lej lett a tej felvásárlásának utolsó áprilisi ára, így arra kényszerült, hogy a tejelő állományt teljesen felszámolja. 

– Ez egy uniós pályázatból megvalósított, a standardokat maximálisan teljesítő farm. Értékesíthetnénk külföldre is a tejet, de mivel onnan 1 lejes literenkénti áron hozzák be, nincs, ahová helyezkedni

– mutatott rá.

A gazdaságban a húsmarha-állományt tartották meg, és csak néhány borjadzó fejőst, ám a gazda szerint csak idő kérdése, hogy a húspiac is „roskadozni kezdjen” a Mercosur-megállapodás miatt.

– Bérleti szerződéseket is számítva 100-120 hektárt művelünk, 1,40 lejes tejárral fenntarthatatlan ez a működés. Nem beszélve arról, hogy a tejgyárak más tejgyárak zónái­ból nem szállítanak, így máshol nem is tudnánk értékesíteni a tejet, ha esetleg többet adnának is érte

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a szabadkereskedelemnek a gazdák fizetik meg az árát.

 – Brassó felé a tejgyár már el sem viszi a tejet. Itt már egyes településekről 1 lej alatt viszik el. Nem tudom, mi az elképzelés, de így az ágazatot tönkreteszik. Három lejes tejár alatt nem fogok újra nekifogni

– húzta alá.

Mikor mindent a gazda csinál – belegebed

Egy független, neve elhallgatását kérő agrármérnök arra hívta fel a figyelmünket, hogy az országba áramló olcsóbb tej is támogatásfüggő, hiszen ha más országokban nem támogatnák a tejtermelő gazdákat, európai szinten egységesebb lenne a tej ára. 

– Lengyelországot véve példának, az ottani tejtermelő gazdák a nyers tej árának többszörösét kapják vissza szövetkezeti bónuszok, minőségi és mennyiségi bónuszok és támogatások formájában, hogyha a lejelentett mennyiséget számlával elszámolják. Ha a gyárak csak 1000 litert visznek el, holott 1500-at termelt a gazdaság, annak, ha elönti is a tejet, jövedelmező lesz a termelés. De ha a többletét eladja más országban sokkal olcsóbban, jobban jár

– fogalmazott, kiemelve, hogy a lengyel termelés kiemelkedő uniós szinten, és a szövetkezeti rendszert tekintve is erősebb a legtöbb tagállamnál. A szakember szerint ez a tejtöbblet a hazai gazdáknál akár a szakadék szélét is jelentheti, mivel az, hogy a gazdák otthon maguk feldolgozzák a tejet, majd értékesítsék termékeiket, nehezen fenntartható.

– Csak a reggeli és esti fejés kiad egy „teljes állást”, a takarmány előállítása, a gondozás, a gyártás, a logisztika és az eladás pedig még vagy további hármat. Ha mindent törvényesen, számlaképesen akar a termelő végezni, az egész családja oda kell álljon sajtot készíteni

– vázolta, megjegyezve, hogy a piac sincs felkészülve a „tejmanufaktúrák” számának rohamos növekedésére, és tejautomatát sem lehet minden sarkon fenntartani.

Nyomott áron tudják eladni, ami rajtuk maradt 

– Mivel a tejpiac folyamatosan hullámzik, a gyárak kénytelenek utánaigazodni. De ilyen hullámvölgy az elmúlt harminc évben nem volt

– közölte megkeresésünkre Magyari Piroska, a Gordon Prod. Kft igazgatója. Elmondása szerint az utóbbi időszak vállalatukat is megviselte: az évi 5%-os célnövekedés helyett 15%-kal csökkentek az eladásaik, ráadásul egy üzletlánc fel is bontotta a szerződést, mert nem tudtak alacsonyabb áron termékeket beszállítani.

– Több tíz tonna termék maradt a raktárainkba, amit nem tudtunk egyszerűen értékesíteni. Most egy nagykereskedelmi egység tett ajánlatot 60 tonna termék átvételére, de csak 30%-os nyomott áron veszi át

– avatott be, kiemelve, hogy ebben az esetben dönteniük kellett, hogy a vállalkozásukat vagy a termelőket védik.

– Azt képviseljük, hogy mindig a helyi termelőt részesítjük előnyben, őket segítjük, elvesszük tőlük a tejet. Reménytelen helyzetben vagyunk, és nagyon sajnáljuk az összes tejtermelő gazdát

– fogalmazott, megerősítve a tejárcsökkenés tényét, és azt, hogy vannak települések, ahonnan kevesebb tejet szállítanak be. 

– Amikor megjelent az 1 lejes tejár, kénytelenek voltunk mi is csökkenteni. Lemondtunk a külföldi termékek feldolgozásáról és értékesítéséről, hogy tudjuk elvenni az itteni gazdák tejét. Az a szerencsénk, hogy több lábon állunk, sok termékünk van, különben bajban lennénk

– tudatta az igazgató, felvetve, hogy bár a kormány beharangozott egy 50 eurós támogatáscsomagot a tejtermelő gazdáknak, az kevés lesz az ágazat megmentéséhez.

– Két farmunk van, mindkettő veszteséges. Tudjuk, mivel jár

– summázta.

Csíkszéken is aggasztó a helyzet

A Csíkmenasági Szarvasmarha- és Juhtenyésztők Egyesületéhez napi 2800 liter tejet szállítanak be a gazdák. A tej ára pedig fél év alatt 1 lejjel csökkent. Csedő Sándor, az egyesület elnöke lapunknak elmondta: a brassói Prodlacta Rt. tejgyár 2,20 lejről 1,20 lejre csökkentette a nyers tej felvásárlási árát, így a gazdáik számára veszteségessé vált a termelés. 

– Fokozatosan csökkentették a tejárat, majd bejelentették, hogy többet nem viszik el, a szerződést felbontják. Ennek 60 nap a kifutási ideje, az utolsó, júniusi tejárról azt mondták, 1,20 lejben tudják átvenni. A mindenkori árból az egyesület fenntartására, a tej hűtésére és működésre literenként 0,20 lejt tart vissza az egyesület. Nem éri meg. Utánpótlás pedig alig van, aki meg lenne, annak a kedvét is elveszik a gazdálkodástól

– vélekedett az egyesület elnöke. Mint elmondta, végül sikerült egyezséget kötni a gyárral, így a tejet el fogják szállítani, de még nincs szerződés, és kérdéses, hogy milyen árat szab majd a felvásárló. 

A tanácsadás nem elég 

A lapunk által megkeresett gazdák egybehangzóan állítják, hogy az agrárszektor problémájára kormányzati szinten „nem tudtak vagy nem akartak” megoldást találni. Egyikük azt vetette fel: úgy akarnak uniós normákat betartatni velük, hogy az infrastruktúra, a támogatások mértéke és az érdekképviselet szempontjából is jelentősen elmarad az ország. 

– Itt vannak a gazdaszervezeteink, amelyek szerintem valójában kirakatszervezetek. Mindenik csak azt vállalja, hogy segít a gazdáknak tanácsokkal, de abban nem, hogy erős szakszervezetet építsünk, aminek hangja van. Ha olyan képviseletünk lenne, mint a tanügynek vagy az egészségügynek, ma is örömmel mosnám ki a fejőgépet, és nem kellene más munka után néznem

– jelentette ki.

A Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke, Becze István árnyaltabban látja az összképet. Szerinte amellett, hogy a globális piac megváltozott, 
az elmaradt generációváltás, és a gazdák szemlélete is befolyásolta, hogy „most ekkorát csattant az ostor”. Rámutatott: mikor még jó volt a tej ára, nehezen lehetett meggyőzni a gazdákat, hogy szövetkezeteket, egyesületeket hozzanak létre, holott már akkor elkönyvelhető volt, hogy a kisgazdaságok nem rentábilisak. 

– Azt kell látni, hogy akkor van a kistermelőknek esélye megmaradni, ha magas minőségű terméket tudnak magasabb áron értékesíteni. Az, hogy a nyers tejet értékesítik, már nem jövedelmező. Eddig tanácsadással, képzésekkel, külföldi szakemberek bevonásával segítettük mind a gazdákat, mind a feldolgozókat, de nehéz helyzetben vagyunk, nem lehet ezt a felelősséget csak a gazdaszervezetekre ráhúzni

– érvelt. Hozzátette, a generációváltás kérdése is jelentős probléma, hiszen a fiatal gazdáknak jelentős önrészeket kell vállalniuk a pályázatok lehívásához, amivel nem rendelkeznek, ugyanakkor elérhető megművelhető földterület sincs, amit használhatnának.