Scampia (14.)

Minden nap, minden beszélgetés, minden összenézés ugyanarról szól. A végesség egyszerre hálás és végtelenül fájdalmas beismerése leng körül. Mindenki a bakancslistáját lobogtatja, igyekszik kihúzni róla, amit még lehet – most már legtöbbünk számára csak hetek vannak hátra, elérkeztünk az utolsó előtti pillanathoz. Befészkeljük magunkat Nápoly ölébe, mi innen ugyan nem mozdulunk, lázadozunk, mert az nem lehet, hogy csak úgy, egyik percről a másikra véget ér ez az egész.