Hirdetés

Az első magyar téli olimpiai arany

Hetente megjelenő rova­tunkban a téli olimpiai játékok történetét elevenítjük fel, kitérve a romániai és a magyarországi sportolók szereplésére, eredményeire. A huszonhárom részesre tervezett sorozatunk a 2026. február 6–22. között Milánóban és Cortina d’Ampezzó­ban megrendezendő 25. téli olimpia kezdetéig tart. Ma a 2018-as phjong­cshan­gi játékokra tekintünk vissza, ahol megszületett az első magyar aranyérem a téli olimpiák történetében.

Becze Zoltán
Az első magyar téli olimpiai arany
Tófalvi Éva és mestere, Márton Simon. Hat olimpián vettek részt Fotó: Becze Zoltán archívumából

Phjongcshang Dél-Korea északkeleti részén Kang­von tartományban fekszik. A Thebek-hegységben elhelyezkedő település 180 km-re keletre található az ország főváros­ától, Szöultól.
A 700 méter tengerszint feletti magasságban elterülő település és annak környéke ideális hely a téli sportokat kedvelők számára. Ezt kihasználva Phjongcshang már a 2010-es, valamint a 2014-es téli olimpiai játékok rendezési jogára is pályázott, ám sikertelenül. 
A 2010-es pályázaton három szavazattal maradt alul a kanadai Vancouverrel szemben, a 2014-esen pedig ugyancsak a második helyen végzett, akkor az oroszországi Szocsi mögött, négy szavazattal kapva kevesebbet. 
2009-ben a dél-koreai város elöljárósága a sportvezetőséggel karöltve bejelentette, harmadszor is pályáznak a téli olimpiai játékok rendezési jogáért. Ezt az igyekezetüket immár siker koronázta, 2011. július 6-án ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság durbani ülésén Phjongcshang az első fordulóban megkapta a szavazatok több mint felét a másik két pályázó – München és a franciaországi Annecy előtt.
Az olimpia hőse immár har­madik alkalommal Marit Björ­gen lett. Ötödik olimpiáján, 39 évesen öt érmet nyert, amiből kettő a legfényesebben ragyogott. Nyolc arannyal, négy ezüsttel, három bronzzal zárta olimpiai szereplését. Björn a téli játékok legsikeresebb versenyzőjévé avanzsált. A francia biatlonos Martin Fourcade a legtöbb aranyat szerezte. Három versenyző nyert két aranyat, a síző Marcel Hirscher és Laura Dahlmeier. Fantasztikus teljesítményt produkáltak a holland gyorskorcsolyázók, 16 érmet nyertek, köztük 7 aranyat.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Történelmi siker

A magyar csapat legjobb olimpiai eredményét érte el. A rövidpályás gyorskorcsolya 5000 méteres váltóján Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor és Burján Csaba fantasztikus olimpiai rekorddal nyert.
A fiúk aranyérme mellett a lányok is remekeltek. A Jászapáti Petra, Keszler Andrea, Bácskai Sára, Heidum Bernadett, Kónya Zsófia által alakított 3000 méteres váltó negyedikként végzett. Liu Shaolin Sándor ötödik lett 500 és 1500 méteren, míg Jászapáti Petra hatodikként zárta az 1500 méteres távot.
Románia 28 sportolója 8 sportágban versenyzett. Sára Tímea felvette férje nevét, így Lőrincz Tímea néven állt rajthoz. 10 km-en 53., sprintben 61. lett. Bartha Lavente a négyes bobcsapat tagja volt. Az utolsó, 29. helyen végeztek.

Tófalvi hatodik olimpiája

Tófalvi Évának a hatodik olimpiája volt. 1997 környékén kezdett részt venni világkupákon. Egy Predeálon megrendezett csapatversenyen záróemberként 2,5 km-es (a táv egyharmada) hátrányból indult, sőt ellenfele már a lövőállásból is kijött. Az örök optimista edzője sem fogadott volna nagy tételben a győzelmére. 200 métert vert ellenfelére. Ekkor éreztük, hogy olyan gyémánt, amely csiszolatlanul is briliánsként fog ragyogni a székely sport egén. Ekkor indult a Csíki TV-ben a Sportszerda nevű heti sportműsorom, és ez volt az első extra-hokitudósításom a Duna Sportnak. 
Még nincs húszéves, mikor Naganóban 11. lett. Ha három fokkal melegebb van, érintős lövése találat lett volna, és akkor ötödik helyen végez. Három fok és fél milliméter. És jöttek a nagyszerű helyezések: világkupákon többször a Top 10-ben, egészen az aranyig 2008 decem­berében Hochfilzenben. Olim­pián van egy 10. és négy 11. helye. 
Negyvenévesen is töretlen lendülettel dolgozott és kiharcolta az olimpiai kvótát. Ha  Xántusz Bíborka idő előtt nem hagyja abba, akkor egy olyan csapata lehetett volna Márton Simonnak, amelyik olimpiai pontot szerezhetett volna. Ám a sportban, akárcsak az életben, a ha-val kezdődő mondatok feleslegesek.
Ez lett utolsó tudósításom a Duna Sportnak. Együtt kezdtük, együtt fejeztük be, ki-ki a maga szakmájában. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen sporttitánról tudósíthattam húsz évig. Vele és Miklós Edittel olyan két versenyző hagyta abba pályafutását, aki ott volt a Top 20-ban, sőt sokszor a legjobb tíz között. Számoltak velük a legjobbak is, mert tudták, hogy bármikor dobogóesélyesek olyan versenyen, ahol nem 17-en, hanem mindig 100 körül indulnak.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!