Hirdetés

A Kis-Cohárd kisbarangolói

Levélbontás
Becsült olvasási idő: 2 perc
A Kis-Cohárd kisbarangolói
Fotó: Szőcs Katalin

Szeptember 16-án újabb Kisbarangoló túrán vehettünk részt. Ezúttal a Kis-Cohárd-kilátóhoz túráztunk, a csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület jóvoltából. Az előző napi esőzés nem ígért túl sok jót erre a szombatra, ennek ellenére 18-an vágtunk neki a 7 kilométeres, megközelítőleg 500 méter szintkülönbséget magába foglaló útnak. A rövid aszfaltút után balra letértünk a kék háromszöggel jelölt Wild Ferenc emlékútvonalra. Az út folyamatosan emelkedett. A felnőttek számára sem volt könnyű a nedves fagyökereken, sziklákon járni, de a jó hangulat szinte feledtette a nehéz terepet. S hogy még több erejük legyen 
a gyerekeknek, segítették őket a fákra festett kék jelzések, amelyekre csak rá kellett tegyék a kezüket, s „szuperképességre tehettek szert”. Túravezetőnk csodacukorkákkal biztatta a gyerekeket s a gyermeklelkű felnőtteket. Többszöri pihenő után értünk fel a Kis-Cohárd 1344 méteres csúcsára, ahol belefutottunk a sűrű fehér ködbe. Kárpótlásul az alattunk láthatatlan Tündérkert tündérei megjutalmazták őket a Kisbarangoló füzetecskével.
Hosszabb pihenőt tartottunk a csúcson. A csoportkép elkészítése után ugyanott indultunk vissza, ahol feljöttünk.  Az autóknál csapatunk egy részével még elmentünk a Gyilkos-tó fölötti kilátóhoz. Nem tudom eldönteni, hogy mikor szebb a tó: napsütésben vagy ködben, párában. Meg kell nézni minden színeváltozását.
Jó hangulatú túrában volt részünk. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik elhozzák gyerekeiket a természetbe, megmutatva nekik a tiszta, egyszerű, ezáltal felemelő, legigazibb létezést.

Pál Teréz,
Csíkszereda

 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!