A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja 1913-tól március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben nyilvánította hivatalos ünneppé az ENSZ közgyűlése. Pfff… ugye, hogy a kedves olvasó is unja a történelmi hátterét? Még csak egy mondat, és befejeztem. A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Szóval ennyit a magyar hírügynökség korábbi írásából. 

Gondolkodtunk már azon, mit jelent és miről szól napjainkban a nőnap? Ez is nézőpont kérdése. A virágárusoknak és az ajándékboltosoknak igazi haszon, a férfiak egy részének kényszeres ajándékozás, egyes nők számára ajándék, ünnep, buli, mások meg csak arra gondolnak, bár ne is lenne. Böjte Csaba ferences szerzetes mondása: „Sok virágot kell vinni a lánynak, míg az ingedet kezdi vasalni.” Igaza van! A hétköznapokban így is működik: fogy a virág és a csoki a boltokból – gyakran nemcsak nőnapon, Valentin-napon, hanem máskor is –, s nem feltétlenül az ingvasalásért, hanem sok-sok más hátsó szándékkal. Korábban is szóltam arról, nem kedvelem a bizonyos okokból különlegesnek nevezett napokat, főként a túlzásba esések miatt. Különben miért ne lehetne a hétköznapok óráiban, perceiben is ünnep? A Zorán-féle ritka percek selyemszalaga bármikor felbontható egy ölelésben, jó szóban, mosogatásban, viccben, vacsorakészítésben, gyermekaltatásban, gondoskodásban, türelemben, tiszteletben. Mindezekhez virág sem kell, s ha szívből tesszük, még kényszerszaga sincs.
Uraim, a nőkről szólhatunk úgy, mint a népdal: „Virágom, virágom”, mint a rockegyüttes slágere: „Ezek az átkozott nők”, vagy ne adj’ isten, úgy, mint a L’art pour l’art Társulat Besenyő Pista bácsija: „Selymes hajú lótündérek”. Egy biztos: a tisztelet és a szeretet nemcsak nőnapon, máskor is megilleti őket. Beszédtechnika-órán egy 1899-ben készített mángorlóról olvastam. Az asszonyi készséget egy szatmári édesapa készítette eladósorba lépő lányának, szeretettel véste rá intelmét is: „Virágodat, ím te tartod kezedben, leányom, vigyázz hát reá!” Szóval szinte mindegy is, mióta, milyen célból és melyik napon ünnepeljük virágainkat, vigyázzunk szirmaikra, hogy beillatozhassák és megszépíthessék napjainkat! Isten éltessen mindenkit!