Éppen kiszálltam az autóból a vá­rosnak e gyanús környékén, és egyből ott termett mellettem hang­talanul, mintegy térugrással. Ő Mas­ter Forță Kenobi, és ismer engem, mond­ta. Régen nagy volt, most már tanácsokat ad. Ingyen. Ezért nem kell pénz. És mint Jedi, ki letépte láncait, belekezdett:
– Szóval, csak bejelentik, hogy járvány van. Újra. Lassan minden hónapra jut egy járvány! Ők be­jelentik, a katasztrófavédelmisek, te meg hibás vagy, hogy elkaptad! KATASZTRÓFAVÉDELEM!! Érted, mit jelent ez?! Hogy ők VÉDIK a ka­tasz­t­rófát!  Benne van a nevében, hogy mit csinálnak! Bele van kódolva! Nem az embereket védik, hanem a katasztrófát. Aztán elkapod. Meg­ijedsz. Bemész a kórházba, hogy a sok egészséges orvost meg­bete­gítsed?! Ezért nem fog fizetni az egész­ségbiztosító! Mert ők meg az egész­séget biztosítsák. Bele van kódolva a nevükbe nekik is! Nem fizetnek, ha beteg lettél MAGADTÓL!  Miattatok megy tönkre az egész rendszer, mert megbetegedtek. Nem vigyáztok. Képesek vagytok elkapni a járványt, mikor mi már előre ki­találtuk s szóltunk, hogy járvány van. Megmondtuk: katasztrófa van! Azért is, mert az emberek nem készültek fel a katasztrófára. Az em­bereknek az lenne a legjobb, ha állandó katasztrófatudatuk lenne, hogy TUDATOSAN éljenek a ka­­tasz­trófatudatban. Jobb félni, mint meg­ijedni! Ülj otthon és ne zavard a katasztrófát! Lesz nélküled is. Kell hagyni, hogy magától kibontakozzon s majd elmúljon. Ami még fontosabb, hogy nem szabad MEGELŐZNI. Mert amitől félsz, attól nem menekülsz. A katasztrófatudatban szabad-e óvin­téz­kedéseket tenni? NEM! Azzal csak összezavarod a katasztrófa ki­me­netelét. Az exponenciális li­ne­a­ritásának a kontinuitását meg­­za­­­varnád egy perszonális disz­kon­ti­­nuitási perturbációval? Az egyéni szingularitás becsempészésével csu­pán átmeneti illúzió a para­méter­kifárasztás! Sok felelőtlenül védekező ember előidéz egy másik katasztrófát ilyenkor.  A katasztrófa a természetes fejlődés nélkülözhetetlen eleme. Föld, víz, levegő, tűz. Az ötödik nem a szeretet, te! Az csak egy érzelem, ami vagy megmenti a világot, vagy csupán verset írnak róla. Az ötödik elem: a katasztrófa. Mert az nemcsak megvédi a világot, hanem fejleszti is! Gondolj az özönvízre! A Jóisten is tudta. Az emberek is. Nem futottak összevissza. Meg fognak nyuvadni, s gáttá! Mert, mondjuk, utolért volna valami ragály, jön az özönvíz, s akkor te futottál volna, hogy juss fel a bárkára, s terjesszed át rájuk? De hát ki tudja? Mégiscsak feljutottak arra a bárkára a betegségek. Például a pestis, a patkányokkal. Kellett vol­na oda Noénak egy infrás hőmérő. Szóval, csak a gyáva emberek akarják megelőzni a katasztrófát. Érted? Nem kell nekem pénz. Vegyél valamit ne­kem abból a boltból egy húszasért. De látom sietsz, inkább megveszem magamnak. 
– Rendben – mondom, és közben vizslatom Master Forță Kenobit. Le­pukkant parkoló egy nyugtalan város­részben. Velem szemben egy em-
ber, aki a normalitás mezsgyéjén már nem férne át, behúzott hassal sem. Plá­ne lézerkarddal nem. – Itt van összesen harminc. De arra kérlek, hogy ennek az autónak – mutatok a már rozsdásodó járgányomra – semmi baja ne legyen.
– Ez már Jedi-biznisz! – és Master Forță Kenobi szemei párásan szikrázni kezdtek. – Amíg én itt vagyok, ennek az autónak semmi baja nem lesz!
Azzal sarkon fordult és elment. Osztani az ERŐT és az ÉSZT. Valahol. Talán örökre.