Bemutatkozás:
Hölgyeim, uraim, megházasult felek,
Zagyva Modoros István a becsületes nevem.
Ha zavarnánk magikot, megbocsássanak,
De szeretném bémutatni nemes foglálkozásomot.
Vőfély vagyok, de nem, ahogy gondolják:
Nemcsak esküvőkön, hanem váláskor es rám bízhatja dolgát!
Mert a szerelem elmúlik, az idő szalad, nem vár:
Hezzám forduljanak, ha magik mán’ csak egy „rémálompár”!

A férj búcsúztatása:
Most, hogy rejajöttem, feleség, hogy te milyen fajta vagy, 
Nem húzom tovább én se keserű igánkat.
Elegem van abból, hogy megcsaltál azzal, 
Egy arany nyakláncos, jómódú, nagy Jeeppes f... igurával.
Örökkétig kávéztál, a körmödöt építed,
Ahelyett, hogy rendbe tartottad vóna a családi fészket.

A feleség búcsúztatása:
Szégyellheted magadot, te mocskos lator,
Én veled egy lepedőn nem hálok mától!
Nem szerettél engemet, utáltad anyámat, 
A pénzt eldugtad, s nem mostad a lábad.
Hol vót az agyam, mikor hezzád mentem???
Hogy a gutta ott ütött vóna meg – tégedet, s nem engem!
Te toltad a családunk szekerét,
Mikor örökkétig falimentbe vót a szereléd?

Zenei momentum:
„Vége van már a lakodalomnak,
Nagy bánata van a menyasszonynak,
Mán’ akkor forgattaja karikagyűrűjét,
Sajnáltaja régi szeretőjét!”

Vőfély közbelépése mint családi pszichológus:
Álljatok meg, hallgasson szájatok, 
Az ég ne hallja többé rágalmazástok!
Kedves vót feleség, most feléd fordulok,
Hogy bús arcodnak mondjak néhány jótanácsot.
Nem vagyok nő, de tudom, mit érzel:
Eltévedt hajó vagy az élet tengerén!
Arcodról én nem tudom letörölni a bánatot,
Pedig néztem naponta a Joshi barátot.
Ha valami véget ér: ott egy új dolog kezdődik!
Az élet nem áll meg, mindig folytatódik!
Szenvedő vót férj, most tehozzád beszélek,
Nem üres szó ez, kérlek, figyeljed:
Tudom, mi ketten nem vagyunk barátok, 
De azért elfogadhatsz tőlem néhány jótanácsot:
Lehet, nem törődtél eleget a kedveseddel,
Mert sokat gondolkodtál mással, s nem a szíveddel!
Mert ha a szívedre hallgattál volna,
Ezen szörnyűségek nem történnek soha.
Elváltok egymástól? Te vagy a hibás!
Megcsalt valakivel? Te vagy a hibás!
Te vagy a hibás! Te vagy a hibás!

Férj közbeszólása az elviselhetetlen lelki terhek miatt:
Elhallgassál’ sza, hejj, me’ úgy fejbe váglak,
Hogy az orrszőrzeted megcsiklincsa hátad!
A pofádot járasd, de az orrod ne üsd belé,
Vagy gázsi nélkül mehetsz hazafelé!
Én vagyok a hibás? Én vagyok a hibás?!
Úgy látom, te es erőst az ő pártján állsz!
Lehet, ki tudja, tán nem es lenne csoda,
Hogy tü ketten vagytok esszegabalyodva?!

Vőfély sértődött reagálása a férj gyanúsítgatására:
No, eztet nem tűröm, kikérem magamnak,
Hogy sötét cselszövéssel ugorjál nyakamnak!
Eljövök ide, a benzint nem számolom, 
S éppen tőled érjen engem az erkölcsi pofon?
Mered gyalázni szent művészetem, 
Mikor dékán lehetnék a színiegyetemen?!
Nehogy azt higgyed, hogy rád vagyok szorulva,
Mikor a kliensek az ajtóm előtt sírva állnak sorba!
Műsorom es van szombaton a tévén, me’:
Én vagyok a VŐ-FÉNY az alagút végén!