borús égbolt
Színházi etikett
Ha jól számolom, tizenhét éve annak, hogy a Csíki Játékszín színpadára megérkezett az első vendégtársulat, és ezzel párhuzamosan megalakult a megyeközpontban Csíkszereda saját, önkormányzati támogatásból fenntartott színházi társulata, amely bérletrendszerben egész évadban kiszolgálja a közönséget.
A helyi közösség színházba járási szokásai az elmúlt tizenhét év alatt lassan, de biztosan formálódtak, a most harmincas évei elején járó korosztályból többen vannak, akik drámaosztályban végeztek vagy még annak idején tagjai voltak valamelyik színjátszó csoportnak. Ez mindenképp az állandó társulatnak is köszönhető: a Csíki Játékszín színészei oktattak a drámaosztályokban és próbálkoztak amatőr vagy a megyei művészeti népiskola kötelékében színjátszó csoportok fenntartásával és működtetésével.
A város hangulatában és a kulturális rendezvények sorában meghatározó intézmény lett a színház, mondhatjuk, kialakult egy színházba járó közösség. Jó pár dolog azonban nem, de legalábbis nehezen változik, mint a köznyelven forgó tipizáló, a csíki embert meghatározó szinte már szólásmondásként ismert csíki pontosság. Egy másik, a színházba járók számára nehezen megszokható és elfogadható dolog a ruhatár használata: sokan idegenkednek attól, hogy kabátjuktól megváljanak az előadás időtartamára, még ha észszerű módon kényelmesebb is így a nézőtéri szék használata. Szembeötlő hiba ugyanakkor a színházi viselkedéskultúránkban, hogy ha az ülőhelyünk megközelítéséhez fel kell állítanunk a sorban ülőket, akkor háttal, a fenekünket az emberek arca felé fordítva foglaljuk el helyünket. Humánusabb lenne és egyébként a színházi etikett is azt követeli meg, hogy arcunkkal az ülők felé fordulva, szemkontaktust keresve és elnézést kérve haladjunk végig a soron.
Pál Bíborka
.jpg)
