Hirdetés

Parányi gondolatok

Cilip-Szilágyi Dalma-Orsolya
Becsült olvasási idő: 2 perc

Az utóbbi időszakban egyszerre több iratot kellett összeszednem és kikérnem intézményektől, mint ezelőtt bármikor. El lehet mondani, hogy az ember idegrendszerét próbára tevő feladat az, hogy bármilyen dokumentumot időben megszerezzen. A vicc, hogy minden irodából a következőbe küldenek, mert „jaj, ezt nem itt kell kérni”, s ez sajnos nem vicc. Igenis valóságos és szörnyű. Bizonyos esetekben szabadnap szükséges a munkahelyről, hogy egy papírt kikérhess egy intézménytől, hisz a nyitvatartásuk pontosan azt az időintervallumot födi, amikor az emberek 90 százaléka munkában van.
Természetesen egyik irodából küldenek minket a másikba, egyik intézménytől a másikhoz, végül pedig csak oda lyukadunk ki, ahol elkezdtük. Ott pedig azzal fogadnak, hogy „jaj, hát miért nem ezzel kezdték, sajnos ma már ezt nem tudom megcsinálni”. Valószínű, hogy nem az ott dolgozók hibásak, hanem valahol az egész rendszerben van a hiba.
Egy ilyen papírozás alkalmával töltöttem el egy jó kis időt a villanyszolgáltatónál. Egy kedves, idős hölgy került sorra, aki a villanyszámláját szerette volna kifizetni. Épp annyi volt a problémája, hogy ha a számlát kifizeti, már nem jut a többire – sem gyógyszerre, sem ételre, de még bár kenyérre sem. És könnyek között tette fel a kérdést: akkor mitévő is legyen? Megsajnáltam. És hát az ember megsajnál személyeket vagy éppen állatokat, és a saját erejéhez mérten igyekszik segíteni rajtuk. De sajnos még az sem jelent megoldást.
Ilyen esetekben tudatosul még inkább bennem, mennyire hálás kell lennem azért, amim van, és ami körülvesz. Ilyenkor hasít belém még erőteljesebben a gondolat, hogy hány elégedetlen ember van, akinek semmi sem tetszik, a többre még több kell, harcol mindenért, mégsem leli boldogságát. Mindig az van a szeme előtt, hogy na, majd akkor minden jó lesz és a helyére kerül. Gondolom, aki nem hálás azért, ami megadatott, és nem próbálja értékelni mindazt, egy pár napot kellene abban a cipőben járnia, amelyben az idős néni éli mindennapjait. Akkor elgondolkodna, hogy mi is az igazán fontos, miért kell tenni a legtöbbet, és mint is jelent az, hogy hálát érezzünk valamiért.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!