Para Pista
– Bolond ez a világ! Az élelmiszerek tele vannak vegyszerrel, a szappan meg mézet és vitaminokat tartalmaz…
– Bolond ez a világ! Az élelmiszerek tele vannak vegyszerrel, a szappan meg mézet és vitaminokat tartalmaz…
Hétfőn este 31 123 néző előtt vívta a labdarúgó Szuperligába jutásért vívott párharc első mérkőzését a fővárosi Național Arénában a Bukaresti Dinamo és az FK Csíkszereda. A mérkőzésen nagyon jól érződött a hazai labdarúgó élvonal és a másodosztály közötti különbség, noha az FK Csíkszereda focisainak is voltak remek megoldásaik és jó játékperceik.
Dinamo-fölény
Az első félidőben a Dinamo akarata teljesen érvényesült, Gyenge Szilárd több alkalommal is bravúrral mentett, egy alkalommal viszont tehetetlen volt a csíki hálóőr is, ám szerencséjére Milanov 16. percben leadott lövését követően a kapufán csattant a labda.
[x]
A szünet utáni középkezdést követően hamar elvesztette a labdát a vendégcsapat, a támadást pedig Denis Politic góllal zárta le. A találatot követően még tíz percig a Dinamo birtokolta többet a labdát, aztán a házigazdák visszavonulót fújtak, így sikerült több remek akciót is vezetniük a csíki focisoknak. A 73. percben viszont egy újabb támadást vittek végig a Dinamosok, az első gólt szerző Politic egy remek egyéni akció végén másodszor is mattolta Gyengét. Két perccel később Makrai hagyta ki a csíkiak legnagyobb helyzetét, ám az FK focisa a kapu fölé lőtte a labdát.
A második félidőben kapott két gól ellenére az 55. perctől az FK játéka biztató volt, ami reményt ad a hétfő esti visszavágóra,
amelyen legalább kétgólos győzelem kellene Ilyés Róbert legényeinek ahhoz, hogy életben maradjanak a Szuperligába jutás reményei.
Nem engedték be
Csíkszeredából három autóbusz indult a hétfő esti találkozóra: kettő a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia játékosait, egy pedig a szurkolókat szállította a román fővárosba. Az ifjúsági focisok gond nélkül jutottak be a Național Arénába, ám a szurkolók közül ketten az autóbuszban, telefonjaikon nézték a találkozót.
A csíki szurkolóktól a székely zászlót a rendezők kérésére a rendfenntartók vették el
– áll a csendőrség közleményében, viszont a Lokálpatrióták szurkolói csoportjának molinóját már a csendőrök nem engedték be a stadionba, mi több, „pár méteren belül” háromszor is igazoltatták és motozták meg a vendégek drukkereit.
– Amikor szóltak, hogy a Lokálpatrióták molinójával nem engednek be a stadionba, arra kértem a csendőröket, hogy ne vegyék el, mi visszavisszük az autóbuszunkhoz és ott hagyjuk. Persze, ők ragaszkodtak az elvételhez. Ekkor a szurkoláshoz használt megafont kérték el tőlem, szétszedették és megnézték, nem akarok-e becsempészni valamit benne. Én ezt megtettem. Folyamatosan ment a kérdezgetés, sőt, egy valamennyit magyarul is tudó csendőr is ott volt, ám vele is románul beszéltünk. Végül azzal az indokkal, hogy magyarul szitkozódtam, engem és egy székelyudvarhelyi társamat, akinek a pólóján lévő felíratba kötöttek bele, nem engedtek be a mérkőzésre – nyilatkozta lapunknak Tamás László, a Lokálpatrióták szurkolói csoport vezetője. Hozzátette, egy sepsiszentgyörgyi szurkolóval is problémájuk volt a csendőröknek, az ő pólóján Sepsi felírat volt. Kifogásolták, hogy a meccsnek nincs köze a Sepsi OSK-hoz, végül azonban őt beengedték a lelátóra a rendfenntartók.
.
Dühös vagyok, hiszen nem balhézni mentünk Bukarestbe, hanem az FK Csíkszereda csapatát biztatni
egy, a klub történetének nagy téttel bíró mérkőzésére. Sajnálom, hogy végül az autóbuszban töltöttem el azt az időt, amit a lelátón, a fiúknak szurkolva kellett volna töltsek – tette hozzá a Lokálpatrióták vezetője.
Tamás László ugyanakkor elmondta, még most sem világos számára, hogy miért nem engedték be a stadionba és reméli, hogy a mondvacsinált ok és az a tény, hogy az esetről készült jegyzőkönyvet nem írta alá, nem okoz majd számára negatív következményeket.
– Készülünk a hétfő esti találkozóra. Én bízom benne, hogy a visszavágón társaimmal együtt a csíkszeredai stadionban szurkolhatom végig a mérkőzést és
remélem, hogy a történelem megismétli önmagát és kiejtjük a Dinamot
– mondta Tamás László utalva az FK Csíkszereda Dinamo elleni, 2018. november elsejei Román Kupa-meccsre, amelyen az akkor még 3. ligás csíkiak szétlövés után győzték le a Dinamót.
Néhány hónapja udvarhelyszéki vidéki iskolákban családtörténeti kalandozásokba vonja be a gyermekeket Gál Barna. A Bétában élő fiatal vállalkozó nevéhez kötődik már számos civil kezdeményezés, ezek közös nevezője talán a múlt, a régi értékek, a helyi hagyományok, az öregek tapasztalatai, történetei iránti tisztelet, az emlékmentés. A teljesség igénye nélkül szervezett már hadifogoly-találkozókat, a Három Hegy Egyesület vezetőjeként kutatta Bögöz község rejtett kincseit, működteti a Családi krónikák című honlapot, ahol például több, általa gyűjtött udvarhelyszéki életutat is talál az olvasó, tavasszal pedig jóvátétel gyanánt kezdett el gyermekekkel is foglalkozni.
– Valakit megbántottam, és a bocsánatkérés után – mivel pedagógus – megígértem, hogy tartok a tanítványainak valami tevékenységet. Egy útkeresésnek is az eredménye a foglalkozás ötlete, ugyanis sokszor éreztem, hogy nem azt csinálom, amit kellene, és azt hiszem, ezzel most jó helyen vagyok
– mondta Gál Barna.
[x]
Mi kerül elő a családi kincsesládából?
Mint kiderült, Gál Barna szerint még inkább hobbi a Családi krónikák, egyébként is nehéz „beárazni” a honlapon is elérhető emlékmentő szolgáltatásokat.
– Az öregek történeteit hallva mindig úgy éreztem, hogy azok egy kicsit rólam is szólnak. Ugyanakkor válaszokat is adhatnak arra, hogyan kellene éljük az életünket úgy, hogy jó legyen. Ezért arra gondoltam, hogy másoknak is hasznos lehet saját őseinek a történeteit megismerni. Ez volt az alapötlet, és adódott a kérdés: hogyan lehet a sztorikat megmenteni, átmenteni és népszerűsíteni ennek az örökségnek a fontosságát. Először portréfilmek készítését terveztem, aztán a gyerekfoglalkozások lettek nagyon népszerűek, ezekre van igény
– tette hozzá.
Az első alkalom után pár hónapot gondolkozott azon, miként is kellene jól felépíteni a foglalkozást, amelynek a fő célja, hogy a gyermekek jobban megismerjék a családjukat, saját magukat, egymást, megtapasztalják az elfogadást. Kutakodott a világhálón is, aztán kialakult a tematika, a játékok, feladatok menete és eszköztára, majd saját gyermekein tesztelte először a gyakorlatsort. Négy-öt órás foglalkozásokról van szó, amelyek kitöltenek akár egy iskolai napot is. Olyasmiket tartalmaz, mint például a név eredete, mindenki egyediségének felismerése ujjlenyomat gyakorlaton, családi címer alkotása történetekből, erősségekből, gyengeségekből, különlegességekből, helytörténeti adalékokból, ősfa lerajzolása a szülőktől kapott információk alapján, érzelmek társítása az elődökhöz, kisgyerekkori emlékek gyűjtése, családi kincsesláda összeállítása tárgyakból, emlékekből, illetve családi posta, ami képeslap a jövőbe, amit a résztvevők saját maguknak írnak terveikről, vágyaikról.
Minták, amelyek erőt adnak
Falvanként, közösségenként is változó, hogy a gyermekek hogyan viszonyulnak saját családjuk történeteihez.
– Van, ahol magam is meglepődtem, hogy mennyire ismerik az elődök nevét, mert nem ez a jellemző. Néha még a nagyszülők neve is probléma, mert ugye mamának, tatának szólítják őket. A családi kincsesládába csak olyasmit hozhatnak, aminek van története, és vannak olyan családok, ahol kiderül, hogy milyen sok sérülés volt a múltban. Én ennek nem vagyok a szakembere, de azt látom, hogy volna mit kezdeni ezen a téren. Sok helyen tapasztaltam, hogy milyen a szülők hiánya, és azt is, amikor vannak ugyan szülők, de nincsenek jelen. Van, ami már nem feltétlenül családtörténeti dolog, de előjön, és fontosnak tartom ezzel is foglalkozni, amennyire én tudok. Ebben partnereim a pedagógusok, akik mindig jelen vannak a tevékenységeken
– részletezte Gál Barna.
Elmondása szerint a szülők részéről is jók a visszajelzések, a gyermekek, pedagógusok sok újdonságot megtudnak egymásról, sok esetben erősíti az egyént és a közösséget is.
– Lehet, hogy a család történetében vannak olyan jó dolgok, amiket nem kell újra kitalálni. Olyan minták kerülhetnek elő, amelyek erőt adnak. Általában azok a legjobb történetek – akárcsak a mesékben –, ahol van valami nagy kihívás, és kiderül, hogy például a nagyapa hogyan oldotta meg: hogyan élte túl a fogságot, az éhséget, hogyan dolgozta fel a helyzetet, hogyan gyógyult meg. Fontos látni, hogy előttünk jártak már az úton, és vannak válaszok. Vannak pozitív üzenetű történetek. Volt foglalkozás, amely megerősített abban, hogy többet kell tanulnunk a minket körülvevő világról is: meg kell ismertetni az ősök történetei mellett a szomszédos falvakat, mezőket, erdőket, értékeket a gyermekekkel, hogy értelmezni tudják az elődök emlékeit
– fejtette ki Gál Barna.
Könyvbe és albumba gyűjtött emlékek
„A Családi Kincsesláda ma is gazdag volt: kétszáz éves biblia, tata kaszaverő üllője, apa első telefonja is előkerült többek közt.” „Nagyon sok emlék került ki a családi kincsesládákból: szőttesek, használati tárgyak, fotók által emlékeztünk nagyszüleinkre, akik már nincsenek velünk a földi életben. A Szentábrahám községi gyermekek nagyon élvezték a családtörténeti kalandozásokat, három osztállyal töltöttünk egy szép délelőttöt” – olvasható a Családi krónikák Facebook-oldalán megjelent beszámolókban.
A családtörténeti kalandozások ötlete szárba szökkent, és egyre több helyre hívják foglalkozást tartani. Hobbi szintről lassan szolgáltatássá érik, de ennél is több terve van az ötletgazdának.
– Ezeken a foglalkozásokon gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy hogyan lehetne elkészíteni egy Családi krónikám elnevezésű könyvecskét, amit a gyermekek a szüleikkel közösen töltenének ki előre megírt sablon alapján
– osztotta meg lapunkkal az egyik új elképzelést.
Van másik is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy amikor meghalnak az öregek, a dokumentumaik szanaszét kerülnek, elkallódnak, elégetik azokat. Gál Barna könyvkötést kezdett tanulni, és tervei között szerepel régi albumok elkészítése, felújítása is, a régi emlékek megőrzésére.
– Gatyába rázhatnánk így a családi emlékeket. A fotók mellé bakancslistákat lehetne írni, hogy az utódok látogassanak el azokra a helyekre, ahol jártak az őseik, keressék fel a rokonokat, főzzék meg a régi családi recepteket. Újítani is lehet, ha a még élőkkel elmeséltetjük a családi történeteket, örömöket, tragédiákat. Ilyesmivel szeretnék még foglalkozni
– jegyezte meg.
– Mért vállalta nyolc évvel ezelőtt a megyei tanácsosi megbízást?
– A Székelykeresztúr térségébe tartozó öt községet képviselem már nyolc éve Hargita Megye Tanácsában. Mindig érdekeltek a közügyek, az, hogy hogyan lehet fejleszteni a térséget, jobbá tenni a világot a következő nemzedékek számára, és ennek érdekében próbáltam mindent megtenni, ami tőlem telik. Édesapám is megyei tanácsos volt tizenhat éven át, így gyakorlatilag én léptem a nyomdokaiba.
– Milyen főbb területeken tevékenykedett?
– Több területen tevékenykedem a magánéletben, elég sok mindennel foglalkozom, éppen ezért nem hályogkovácsként vágtam neki a munkának, hanem igyekeztem olyan területeket választani, ahol van tapasztalatom. Több kisvállalkozást vezetek, így elsősorban az egészségüggyel és a mezőgazdasággal, vidékfejlesztéssel foglalkoztam az elmúlt években a megyei önkormányzaton belül is.
– Milyen nagyobb megvalósításokhoz járult hozzá az elmúlt évek során?
– Legfőbb célom nyolc évvel ezelőtt is az volt, hogy kiálljak Keresztúr térségéért a márványterem asztalánál. Ha az alapinfrastruktúrád nincs meg, akkor nincs esély a fejlődésre, a földek megőrzésére, a népesség elvándorlásának megakadályozására. Úgy érzem, az elmúlt nyolc év során nagyon sok utat sikerült rendbe tenni a térségben az önkormányzatokkal együtt, velük partnerségben, bár sok tennivaló van még. Nagyjából a villamos hálózat megvolt a térségben, de a megyei önkormányzat segítségével és különböző pályázatoknak köszönhetően sok kisebb, elszigetelt tanyát saját napelemrendszerrel sikerült felszerelni, ennek köszönhetően megoldódott az áramellátásuk. Úgy vélem, ha azok a projektek, amelyek most szerződés alatt állnak, vagy éppen folyamatban vannak, ha az elkövetkező öt évben sikeresen befejeződnek, akkor a községvezetőkkel együtt behozhatjuk a térségben az infrastruktúra terén tapasztalható lemaradást, ez pedig alapot szolgáltat ahhoz, hogy további fejlesztésekben gondolkodjunk. Ha nincsenek meg az alapinfrastrukturális hálózatok, mint pl. az út-, víz- és szennyvízhálózat, akkor nagyon nehézkes a magántőke vonzása. Tavaly elindítottuk a Keresztúr térségi gazdanapokat, ami hiánypótló kezdeményezés volt, és amelyre nagy igény mutatkozott. Én még emlékszem gyermekkoromból a hasonló rendezvényekre, de ezek mára teljesen eltűntek. A mezőgazdaság is olyan időszakot él meg, amikor a gazdák nagyon figyelmesek kell legyenek. Egyre kaotikusabb piaci mozgásoknak vannak kitéve, de az időjárás alakulása miatt is van félnivalójuk. Ezért is fontos számukra egy olyan átfogó szakmai rendezvény, ahol nemcsak találkozhatnak, beszélgethetnek, hanem új technológiákat, módszereket ismerhetnek meg. Lokálisan az ő kezükben van a minőségi alapélelmiszerek megtermelése, és erre nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni.
[x]
– Mi az, amit feltétlenül folytatni kell a jövőben?
– Néhány térségi út korszerűsítése még nem fejeződött be, erre mindenképp szükség van. Az elmúlt tíz éveben ugyanakkor jelentős egyháztámogatási programok is zajlottak. Ez nemcsak egy-egy ingatlan felújításáról szól, hanem sokkal többről. Az ilyen fejlesztések kulcsfontosságúak számunkra és a jövő generációi számára, a megmaradásunk érdekében. Nagyon szeretném, ha ezeket a programokat a jövőben is továbbvinné, illetve bővítené a megyei önkormányzat. Fontosnak tartanám azt is, ha térségenként csatlakozna a megyei tanács a helyi kezdeményezésekhez, hiszen minden térségnek megvannak a maga problémái, hiányosságai, előnyei, és ezeket az ott élők tudják igazán. Nagyon fontos számomra a keresztúri egészségügyi ellátás helyzete is. A keresztúri kórház a Székelyudvarhelyi Városi Kórház alegysége, de nagyon sok alapvető infrastrukturális és felszereltségbeli hiányosságokkal küszködtek az elmúlt időszakban. Hargita Megye Tanácsa is hozzájárult az intézmény felújításához, ám jó lenne a jövőben is erre koncentrálni. Az intézmény hátsó udvarán a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelemi Vezérigazgatóság teljesen új központot épített a súlyosan fogyatékos gyermekek számára egy sikeres projektnek köszönhetően. A kórház épülete régi épület, kívülről korszerűsítették, de belül vannak problémák, jó lenne, ha biztonságos, felszerelt egészégügyi intézményt tudhatnának magukénak a keresztúriak. Ez egész Udvarhelyszék érdeke lenne, hiszen ezáltal tehermentesítenék a székelyudvarhelyi kórházat.
– Mire a legbüszkébb az elmúlt évek megvalósításai közül?
– Hátulról kezdeném, így a 137-es megyei út korszerűsítését emelném ki elsősorban, amely Székelyudvarhelyt Székelykeresztúrral köti össze. Hatalmas siker, hogy pályázati forrásokból újulhat meg ez a szakasz, hiszen korábban hitelből újították fel, amelynek csak nemrég ért véget a törlesztése. A Sólymosok felé vezető út, és Etéd községben a siklódi út felújítása is megvalósíthatatlan terveknek tűnt, de közös erővel és akarattal mindenik épül és újul. Ezeket tartom a legfontosabb megvalósításoknak a mi térségünkben, amire valóban büszke vagyok. A megyei önkormányzat ugyanakkor sikeresen pályázott egy inkubátorház létrehozására is. Ugyan kötöttünk rá korábban szerződést, de az építőanyagárak jelentős mértékű emelkedése miatt ezt újra kellett tervezni. Jelenleg az új közbeszerzési eljárás zajlik. Ennek a megvalósítása is nagyon fontos lenne, hiszen nagyon sok fiatal vállalkozó van, akit be lehetne vonzani, hazacsalogatni és otthont teremteni számukra. Egy kis vállalkozás elindítása pár év múlva ugyanis komoly gazdasági tényezője lehet egy városnak, vagy akár egy egész térségnek.
Közösségi összefogással készült játszótér a kányádi iskola udvarán, a Kánya Kulturális és Ifjúsági Egyesület adománygyűjtő akciója révén teremtette elő a szükséges anyagiakat, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány által indított Fuss NEKI! adománygyűjtő programjának tavalyi kiadására jelentkezve. Az iskola közössége célul tűzte ki, hogy támogassa a gyerekek fejlődését és kültéri játékokkal tegye szórakoztatóbbá mindennapjaikat. A Fuss NEKI! programon a megszerezni kívánt célösszeg 7000 lej volt, ám sikerült ennek a háromszorosát összegyűjteni. A játszótér elkészült, a Toró Tibor Általános Iskola udvarán várja, hogy birtokba vegyék a diákok.
A soron kívül összehívott közgyűlésen elhangzott, hogy 2022 óta nem emelték a bölcsődei napi étkezés díját, ugyanakkor a városnak az étkeztetőcéggel kötött szerződése június 31-én lejár, amelyet meg kell hosszabbítsanak, a villanyáram, a gáz- és az üzemanyagárak emelkedése miatt a napi díjat is kénytelenek megemelni 22 lejről 25 lejre. Az új díjszabás július elsejétől lép érvénybe.
[x]
A testület a Gál Sándor téri parkolók, zöldövezet, játszótér felújítása elnevezésű beruházás beavatkozási munkálatai dokumentációjának módosításáról is döntött. Bors Béla alpolgármester hangsúlyozta, a módosítás nem érinti a beruházás teljes értékét – áfával összesen 8.931.103,55 lej. Az elöljáró megjegyezte: záros határidőn belül szeretnék átvenni a munkát, és használatba adni a helyszínen elhelyezett okosvécével együtt. Kérdésre válaszolva elmondta, a parkolóhelyek srégen vannak felfestve, így 72 helyet tudtak kialakítani.
Több terület bérleti díjának meghosszabbításáról is döntött a testület. A MOL Románia Petroleum Products számára tíz évre meghosszabbították egy 3469 négyzetméteres terület bérleti szerződését a Brassói úton, valamint a Petőfi Sándor utcában az Öcsi Fuel Rt.-vel kötött haszonbérleti szerződés hosszabbításának jóváhagyásáról is határoztak, ami egy 121 négyzetméteres területre vonatkozik.
Puskás Istvánt már gyerekkorában jobban érdekelte, mi történik az olvasott könyv következő oldalán, mint hogy társaival rúgja a labdát. A közgazdász végzettségű szerző szerint soha nem volt kérdés számára, hogy milyen stílusú vagy témájú könyvet vegyen kézbe: mindent elolvas, a norvég szerzők borongós életképeitől az elmét igencsak megterhelő lélektani és drámai eseményszálaktól gazdag olvasmányokig. Sosem kívánkozott könyveivel jelen lenni a könyvesboltok polcain, csupán az élmény megosztásáért veti papírra gondolatait. Első kötete Száz címen jelent meg 2021-ben, azt újabb három követte: 2022-ben a Négyláb és Reggel látott napvilágot, illetve 2023-ban A hadtápos felesége című könyve.
Puskás István számára napi rutin az írás, a munka mellett az írásra és az olvasásra is szán időt. Könyvkontinens című kötetét május 23‑án, 18 órától mutatják be a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban.