Okosak az eszközeink

HN-információ
Lassan oda jut az emberiség, hogy eszközeink döntik el helyettünk, hogy mit vásároljunk, mit nézzünk vagy éppen mit tegyünk. Természetesen hasznosak az okos eszközeink, de sokszor úgy érzem, lassan, de biztosan veszik át a hatalmat gondolataink fölött. Jó pár hónapja az egyik elektronikai cikkeket árusító üzlet honlapját kerestem fel, mert érdekelt, hogy egy általam jó két éve vásárolt termék ára mennyit változott. Három hétig bármilyen internetes oldalt nyitottam meg vagy éppen a közösségi oldalt látogattam meg, ennek a boltnak és az általam megnézett terméknek és a hozzá hasonlóknak a reklámja ugrott elő. Már rég nem érdekelt a termék, mi több, már a használatát is untam, de folyton a „vedd meg most, azonnal, akciósan, ingyenes házhoz szállítással, pénzvisszafizetési garanciával, papírzacskóba csomagolva”, mindegy hogyan, de most rendeld meg. Gondoltam egyet, és a keresőbe beírtam a kerékpár szót. Na, két hónapig biciklit, annak mindenféle változatát, alkatrészét, forgalmazóját, árát láttam minden internetes hirdetőben. Hiába blokkoltam, hiába nyomtam meg a nem kérek belőle többet gombot, még álmomban is biciklit láttam. Ugyanez a helyzet a hűségkártyákkal is. Bedumálják, hogy ilyen meg olyan kedvezményt kapsz, ha regisztrálsz és kérsz hűségkártyát, a naiv emberek – mint én is – elhiszem ezt és igénylem. Aztán megtöltik postaládámat minden ajánlattal, főleg azon termékekről, amelyekből többször vásárolok. „Csak ma a cukor 2,59 lejbe kerül, de csak neked” – jött az üzenet az okostelefonra, másnap ugyanez, akárcsak harmadnap. Hétről hétre a cukor ára változatlan, de csak nekem, csak ma 2,59 lej. Egyébként másnak is, de azért megpróbálnak rádumálni, hátha mégis veszek mindennap vagy tíz kilót, mert milyen rendesek, csak ma, csak nekem, csak ennyi. Sosem szerettem az agresszív kampányokat. Pedig hasznos a hirdetőnek. Ahogyan az akciós termékeket is eléggé visszafogottan kezelem, mert lehet, hogy 26 lejért árulják a tízkilós cukrot, de ha egykilónként veszem meg, akkor olcsóbb. Már nem merek cukrot venni. Sőt, a cukor szót sem merem kiejteni, mert valamiért az okostelefon cukorreklámokat küld azóta nekem, hogy elmeséltem egyik ismerősömnek, milyen cukorajánlatot kaptam. Nem vagyok paranoiás, de szerintem üldöznek minket a reklámok. Okosan, az okoseszközeinken keresztül.

Kopacz Gyula





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!