Közeleg a Hargita megyei teljes integrált hulladékgazdálkodási rendszer indulása, amely alapjaiban változtatja meg a mindennapi szemétkezelési szokásainkat. A változás kapujában természetes módon felmerültek bizonytalanságok, lakossági kérdések és kétségek, a legfontosabb tudnivalókat, a számlák mögött húzódó költségeket és a szelektív gyűjtés gyakorlatát a megyei önkormányzat vezetője igyekezett tisztázni.

Határozott célszámok vannak

A hulladékgazdálkodás szabályozása nem helyi döntés kérdése, országos jogszabályok és szigorú európai uniós irányelvek határozzák meg.

– A 2012–2013-ban elindított megyei projekt megvalósítását jogi viták és peres ügyek lassították, közben 2015 óta nem kevesebb mint 13 alkalommal módosították a törvényi kereteket. Emiatt a rendszer építése folyamatos újratervezést igényelt, az előírt különválogatandó hulladékfrakciók száma pedig mára ötről hétre emelkedett

– vázolta a helyzetet Bíró Barna-Botond, hangsúlyozva: az uniós pályázatból és a rendszer beüzemelésétől már nem lehet visszalépni, ha az önkormányzatok veszni hagynák az eddig megépült infrastruktúrát és lemondanának a megvalósításról, a korábban megnyert 190 millió lej + áfa uniós támogatást vissza kellene fizetniük az Európai Uniónak, ez pedig lakosonként csaknem nyolcszáz lejes rendkívüli terhet jelentene.

Az európai uniós és a hazai jogszabályok határozott célszámot szabnak meg: 2035-re a lerakóba kerülő maradványhulladék arányát tíz százalékra kell csökkenteni, miközben a szelektíven gyűjtött, újrahasznosítható szemét arányát 65 százalékra kell növelni. Ettől a céltól megyénk jelenleg még távol áll: a tavalyi adatok szerint a megyében összegyűjtött mintegy 56 ezer tonna hulladéknak alig tíz százaléka volt szelektív, a fennmaradó mintegy ötvenezer tonna vegyes hulladékként került a lerakóba. Mivel minden egyes lerakott tonna után 160 lejes lerakási díjat kell fizetni, ez önmagában csaknem nyolcmillió lejes többletköltséget ró a közösségre, csupán azért, mert a lakosság nagy része még nem különválogatva gyűjti a szemetet. Bíró Barna-Botond elmondta: a probléma nagyságrendjét a tavalyi székelyudvarhelyi adat is jól érzékelteti, amikor a városból 7778 tonna hulladék érkezett a megyei lerakóba, aminek 88,89 százaléka maradványhulladék volt. Ez is mutatja, hogy a szelektív gyűjtés gyakorlata még messze nem honosodott meg a lakosság körében.

Az új rendszer kulcsszereplője a gyergyóremetei integrált hulladékkezelő központ lesz, ennek első cellája a megye teljes hulladékmennyiségével számolva nagyjából hét évre elegendő kapacitást biztosít, de ha a lakosság nem válogat megfelelően, ez az időtartam drasztikusan, akár négy évre is csökkenhet. A lerakóból befolyó koncessziós (vagy közvagyonhasználati) díjból finanszírozzák majd a későbbi második cella építését is.

Országos középmezőnyben az ár

A számlákon megjelenő összeg összetett struktúra eredménye: a díj tartalmazza a teljes megyére kiterjedő gyűjtési és szállítási költségeket, az ürítési díjat, a szelektív hulladék kezelésének árát, a beruházott eszközök és gépek amortizációs költségét (személyenként nagyjából 2,50 lej), valamint a törvény által kötelezően előírt közvagyonhasználati díjat (fejenként 3,38 lej). Bár utóbbitól a megyei vezetés eltekintett volna a közpénzből épült beruházásokra hivatkozva, a számvevőszék állásfoglalása és a jogszabályok ezt nem tették lehetővé. A „fizess annyit, amennyit eldobsz” elv érvényesítésénél a törvény lehetőséget adott a gyűjtőautókra szerelt mérleges súlymérésre is, de mivel ez a technológia fejenként plusz 1-2 lejes többletköltséggel járt volna, a kedvezőbb, térfogatalapú és ürítési gyakoriság alapú elszámolás alkalmazása mellett döntöttek.

Mint a megyeelnök elmondta: a díjszabás megállapításakor fontos szociális szempont volt, hogy a költségeket főre leosztva határozzák meg a háztartásonkénti átalány helyett. Utóbbi alapdíj ugyanis mintegy 62-64 lejre jött volna ki háztartásonként, ami aránytalanul sújtotta volna a megye lakosságának 30,1 százalékát kitevő – többségében idős vagy özvegy – egyfős háztartásokat. Rámutatott: a korábbi rendszerben az alacsony és aránytalan díjszabás miatt az egy-két fős háztartások burkoltan finanszírozták a nagyobb családok szemétkezelését, az új díjszabás ezt az aránytalanságot igazítja ki.
Számításaik alapján a Hargita megyei díjak messze a törvény által meghatározott elviselhetőségi küszöb alatt maradnak, és az országos árak középmezőnyében vannak. Bíró Barna-Botond kiemelte: a más megyékkel vagy városokkal való felületes összehasonlítások gyakran félrevezetőek, hiszen nem mindegy, mekkora területről, milyen településszerkezet mellett és milyen szolgáltatási csomagot biztosítanak az adott árért.

A rendszer igazodik a valós élethelyzetekhez is: azok a személyek, akik igazoltan több hónapot külföldön dolgoznak, a távollét idejére mentesülnek a személyre szabott díjrész alól, más városban tanuló diákok az iskolaidőszak tartamára kivehetők a háztartási létszámból, illetve több ingatlan (például nyaraló vagy örökölt ház) esetén a tulajdonosnak kizárólag arra a háztartásra kell a szerződést megkötnie, ahol életvitelszerűen lakik.

Edények és hulladékfrakciók

Az új modellben a hulladék elszállítása szigorúan elkülönített edényekben és rendszerben történik, az ingatlan jellegéhez igazodva. A magánházas, kertes övezetekben – legyen szó vidéki vagy városi ingatlanokról – a vegyes maradványhulladék gyűjtésére mindenki egy 120 literes fekete kukát kap. Ebbe kizárólag nem újrahasznosítható anyagok kerülhetnek – mint például pelenka, használt tisztasági termékek, fogkefe, fülpucoló vagy macskaalom.

Vidéki környezetben ezt a kukát havonta kétszer, bizonyos esetekben egyszer, míg a városi családi házaknál hetente üríti a szolgáltató. A ritkább vidéki elszállítás kapcsán felmerülő szagproblémákra (például a pelenkák esetében) a szagmentesítő pelenkatartó fóliák használata jelenthet megoldást, az ágyhoz kötött betegek extra szemételvitelét pedig az önkormányzatok saját hatáskörben, szociális támogatással rendezhetik. A megyeelnök rámutatott: amennyiben a háztartás odafigyel a szelektív válogatásra, a 120 literes edény egy négyfős család számára is elegendő lehet az adott ürítési gyakoriság mellett.

A szerves hulladék kezelése a lakóhely típusától függően alakul: a vidéki magánházaknál komposztládát biztosítanak a kerti és konyhai hulladék helyi hasznosítására, míg a városi kertes házaknál a közegészségügyi előírások miatt nem adhatnak helyi komposztálódobozt, így az itt élők 25 literes speciális bio-kukát kapnak a szerves hulladék elszállítására.

A papír, a karton, a műanyag és a fém gyűjtéséhez sárga és kék színű, 120 literes zsákokat osztanak ki a családi házakban élőknek. Az egy- és kétfős háztartások 12-12 zsákot kapnak, a három- vagy többfős családok pedig ennek dupláját. A törvény értelmében a 4 vagy többfős nagycsaládok alapból legfeljebb 4 fős díjat fizetnek, a plusz ürítésért pedig kb. 8,71 lejt számolnak fel. Amint ezeket a zsákokat rendeltetésszerűen megtöltik és átadják a szolgáltatónak – amit a beépített chiprendszer nyomon követ –, az elhasznált mennyiség helyett díjmentesen újabbak igényelhetők.

A tömbháznegyedekben a lakók zárt, kártyás gyűjtőszigetekre viszik majd a hulladékot, ahol a konyhai biohulladék számára külön barna konténereket és háztartási kiskukákat biztosítanak. A kártyás konténerek kapcsán ugyanakkor felmerülnek bizonyos üzemeltetési problémák is, hiszen ezeket a szerkezeteket a gyakorlatban gyakran kártya nélkül is ki lehet nyitni – ennek megoldását a szolgáltató vállalta, de a megyeelnök nem nyilatkozott optimistán, a rendszer még finomhangolást igényel. Az üveget és a textilt kijelölt gyűjtőpontokon, valamint az önkéntes lakossági hulladékudvarban lehet leadni, míg a veszélyes hulladékok elszállítását időszakos gyűjtőkampányokkal oldják meg.

Tízezer megkötött szerződésnél járnak

A megyei rendszer elindításához szükséges, hogy a szolgáltatási szerződéskötési lefedettség elérje a hetven százalékot – a folyamat jelenleg nagyjából tízezer megkötött szerződésnél tart. A hulladékgazdálkodás kötelező közszolgáltatás, így a szemetesedények és zsákok átvétele minden háztartás számára kötelező, az átvételről jegyzőkönyv is készül. Bár a szolgáltató szerződés hiányában is köteles elszállítani a kihelyezett hulladékot, azok a háztartások, amelyek megtagadják a szerződéskötést, az önkormányzat részéről a szolgáltatási alapdíj legfeljebb háromszorosával megegyező különadóra számíthatnak. Az új rendszer indulásakor a régi szolgáltatói szerződések megszűnnek, az előre kifizetett díjakat pedig a helyi önkormányzatok megtérítik.

Fontos, hogy a jövő év első fele még egyfajta átmeneti, tanulási időszak lesz. A szolgáltató és a megyei tanács munkatársai lakossági fórumokon, tájékoztató kiadványokon és gyakorlati bemutatókon keresztül segítik a lakosságot a helyes szelektálási szokások kialakításában. Jövő év júliusától azonban lényegesen szigorodnak az ellenőrzések: a helytelenül, vegyes hulladékkal megrakott szelektív zsákokat a szolgáltató nem fogja elszállítani, a természetben vagy patakpartokon való illegális szemétlerakásért és égetésért pedig a hatóságok a korábbinál jóval nagyobb szigorral fognak fellépni és magasabb pénzbírsággal sújtják.

A megyevezető hangsúlyozta: a változás és a megszokott rend átalakítása természetesen ellenállást és bizonytalanságot szül, de a fenntartható, tiszta környezet kialakítása és az Unió által kiróható büntetések elkerülése közös érdek, amihez a lakosság tudatos együttműködésére van szükség.

A Hargita megyei integrált hulladékgazdálkodási rendszer december 1-jén indul a megye teljes területén, mindezt a Hargita Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Társulás (ADI SIMD Harghita) koordinálja. A gyűjtést és szállítást az RDE Harghita Kft., az AVE România Kft. és az RDE HURON Kft. alkotta konzorcium végzi az idén februárban aláírt 8 + 4 éves szerződés alapján. A háztartási gyűjtéstől a gyergyóremetei lerakóig egységes láncolatot alkotó rendszer a „fizess annyit, amennyit eldobsz” elvre épül.