Szervátiusz Jenő emlékére 1. A véső belevágott forgács repült az égnek lassan kibontakozott feltündökölt a lényeg nyírfa rönkből kilábolt Emré bá és a bárány belém vésődött akkor a szívszorító látvány a véső belevágott nekifeszült a fának kiszabadult a mosoly kiszabadult a bánat mióta éltek benne rejtőztek ők a fában hány esztendeig vártak évgyűrű-szorításban a szarvasokká vált fiúk a kékszakállú herceg a csángó síró asszony s két tehénkével Alszeg a szobrász és a szobrok immár ötven éve az emlékezetembe vannak belevésve – 2. Mindenik fában szobor áll barackfa ősz és nyírfa nyár mindenik fában szobor él tiszafa tavasz tölgyfa tél éjjel a mester megpihen mellette száz véső hever kályhát hevítő lánggal ég a sok forgács a hulladék s az éjjel tömbjéből a nap másnapra minket kifarag – 2016. szeptember 22. Ferencz Imre [caption id="attachment_41780" align="aligncenter" width="2362"] Szervátiusz Jenő: Anya gyermekkel-[/caption]