tiszta égbolt
kevés felhő
Március
Március van, a tavasz első hónapja. A természet ébredezni kezd, nyílnak már a hóvirágok, bőrünkön érezzük a simogató napsütés melegét, s bár az éjszakák még fagyosak, tudjuk, közeleg a kikelet. Tavasz van! Ilyenkor megújulunk testben és lélekben, sokkal aktívabbnak és tettre készebbnek érezzük magunkat. Töltekezünk, ünneplünk és emlékezünk. Számunkra a márciusi hónapot két kiemelkedő esemény határozza meg: a nemzetközi nőnap, illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra való megemlékezés. Idén végre korlátozások nélkül, méltón emlékezhetünk hőseinkre, együtt, szabadon! Rég vártunk már rá, igaz, ezúttal az orosz–ukrán konfliktus árnyékában kicsit másként éljük meg ezt az ünnepet, és jobban átérezzük, mit is jelent a béke utáni vágy.
Az én életemben e két jeles esemény mellett még számos ünnepi alkalom kapcsolódik a márciushoz. A legfontosabb, hogy nyolc évvel ezelőtt kisfiam születésével megváltozott az egész világ. Az én kis márciusi ifjam, az én kis csodám! Akivel mindennap felfedezzük a világot, akinek köszönhetően gazdagabb és boldogabb lett életünk. Akit nemcsak tanítunk, hanem akitől legalább ugyanannyit tanulunk is. Gyermeki őszinteséggel tud rácsodálkozni a minket körülvevő szépségekre, és vele együtt mi is átélhetjük azt, hogy mennyi szépség és érték vesz körül nap mint nap. Az utóbbi időben azonban rá kellett döbbennünk arra, hogy mindezek a felbecsülhetetlen kincsei életünknek nem olyan magától értetődők, mint ahogy eddig gondoltuk.
Szülőként bármit megtennénk azért, hogy gyermekünket biztonságban tudjuk, hogy boldog és szép jövőt biztosítsunk számára. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, ebben a feje tetejére állt világban, csak remélni merjük, hogy elkerülnek bennünket a háború borzalmai, hogy győz a józan ész az érdekek felett, és ismét békében élhetünk. Szíven csapott Koncz Zsuzsa egyik jól ismert dala, amely minap csendült fel az egyik rádióban, és amely aktuálisabb, mint valaha: ,,Békét adj, uram, kérlek / A háborgó szíveknek / Békét és reménységet / Minden ártatlan gyereknek.” Bízunk a Fennvalóban, hogy háborúról, szabadságharcról a történelemkönyvekből tanulnak majd gyermekeink, és nem kell soha megtapasztalniuk saját bőrükön a vele járó borzalmakat, mint a pár ezer kilométerrel arrébb élő társaiknak.
Hadnagy Éva
_cm.JPG)
