Hirdetés

Litzmann-emléktúra

Levélbontás
Becsült olvasási idő: 3 perc
Litzmann-emléktúra
Fotó: Fénya József

Csíkban március 8-a nemcsak a nők nemzetközi napja, hanem a Litz­mann-emléktúra napja is. Az első világháború idején, 1917. március 8-án a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred és a 39. honvéd hadosztály több egysége hősies küzdelemben visszafoglalta az oroszoktól az Úz-völgye térségében lévő, stratégiailag kiemelten fontos Magyarós-tetőt. A támadást Karl Litzmann német gyalogsági tábornok tervelte ki és gyakoroltatta be. A sikeres hadműveletért Csíkszereda város még abban az évben díszpolgári címmel tüntette ki. 2017-ben, a csata 100 éves évfordulóján, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda akkori polgármestere kezdeményezésére szervezték meg az első emléktúrát az ütközet hősei emlékére. Azóta minden év március 8-án túra keretében megemlékeznek a hősies küzdelemről, végigjárva az egykori hadiutat, közösen imádkozva az elhunyt honvédek lelki üdvéért.


Hirdetés


Az emléktúrát idén is a csíkszeredai városháza szervezte partnereivel, Csíkszentmárton önkormányzatával, az Alcsík Kistérség Fejlesztési Társulással és a Csíkszéki EKE-vel. A történelem és túrázás kedvelői, illetve azok, akiknek fontos az elődök hőstetteinek ápolása és életben tartása, határon innen és túl, március 8-án reggel gyülekeztek az úzvölgyi katonatemető előtt, ahol jelenleg több mint 670 helyreállított kereszt őrzi a hősök álmát. A temetőben „Az Úz-völgyi és a magyarósi harcok megdicsőült hőseinek emlékére” állított emlékkeresztnél Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere, valamint Ráduly Róbert Kálmán köszöntötte a résztvevőket. A túrát idén is a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület (CsEKE) tagjai vezették. Indulás előtt Kocsis György túravezető rövid eligazítást tartott az előttünk álló útról, amely „nem a legkönnyebb” fokozatú túrák közé sorolható. Ezután harmincnyolcan indultunk el, fel a Magyarós-tetőre, amely hosszan kígyózó, meredek hegyhát, magasabb kúpokkal: északnyugaton a Söverjes (1355 m), a központban a Magyarós (1372 m), a kettő között az ún. Névtelen-kúp (1367 m), valamint kelet-délkeletre a Lápos (1336 m) kúpja. 
Utunkat megszakítva megálltunk és imádkoztunk a monarchiabeli határ közelében álló Árpád-házi Szent Erzsébet hadikápolnánál. A kápolnát a harcokban részt vevő munkácsi 11. honvéd gyalogezred katonái építették 1917-ben elesett bajtársaik emlékére. A kápolna csodával határos módon épségben megmaradt az 1988-as földcsuszamlás alkalmával. Csíkszentmárton önkormányzatának köszönhetően a kápolnát 2011-ben anyaországi támogatással felújították. 
Rövid, enyhén emelkedő erdei út következett. Utunk első felében fenyők között kapaszkodtunk, majd a tűlevelű erdőt felváltotta a lombhullató. A korai tavasznak köszönhetően hó még foltokban se volt a hegyen. Puha, süppedő avarszőnyegen, kisebb szusszanásnyi pihenőt tartva kapaszkodtunk felfelé, pontosan 811 métert. Az utolsó meredek megtétele után tágas tisztásra értünk, ahol káprázatos természeti kép fogadott. 
A tisztáson rövid pihenő és ismertetés után folytattuk utunkat a gerincen vezető keskeny ösvényen. A sűrű fenyők és borókák között végre megérkeztünk a hegygerinc legmagasabb pontjára, a Magyarós-tető­re. Itt elcsendesedve közö­sen imádkoztunk, majd közös fotót készítettünk. A ge­rin­cen visszafelé haladva, a fákról a nyakunkba hulló sűrű zúzmarával megáldva, a helytörténet kiváló ismerői szerint megmásztuk az igazi Litzmann-kúpot, ahol egy bunker található, s ahová a vállalkozó kedvű társaink le is ereszkedtek.
A tisztásra visszatérve rövid pihenő és étkezés után visszaindultunk. Ekkorra a nap is kisütött, a felszálló ködben kirajzolódtak a környező hegyek: Nemere-vonulat, Nagy Sándor-, Baska-havasa, Ká­posz­tás-tető, Nagy-Saj, Kis-Saj, Sóvető, Szedres-sarok, Sár-havas, Sátor-kő. A tú­rázókat a csík­szent­már­to­ni önkormányzat és az Aklos Köz­bir­to­kosság látta vendégül finom meleg ebéddel.

Gál Mária,
Csíkszentkirály



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!