Hirdetés

Ki mit tud, és hogyan emlékezik?

HN-információ
Újabb pengeváltást, szócsatát váltott ki Victor Ponta kormányfő és Klaus Iohannis államelnök, illetve a kormánypárt és az ellenzéki parlamenti pártok között az előbbinek az a váratlan és formabontó bejelentése, miszerint visszavonul a párt élén elfoglalt „csapatkapitányi” tisztségből, és a jövőben egyszerű csapatjátékosként kíván részt venni pártja „megmérettetéseiben”. A formabontást lényegében az képezte, hogy a szóban forgó döntését közösségi oldalon hozta nyilvánosságra, arról nem egyeztetett pártja csúcsvezetőivel, sőt annak szenátusi frakcióvezetőjét, Ilie Sârbut sem tájékoztatta, aki történetesen az ő apósa. Ez a történés bizonyos értelemben visszatetszést váltott ki pártja csúcsvezetésének soraiban is, de ugyanakkor tálcán kínálta a lehetőséget arra is, hogy az államelnök és az ellenzéki pártok újólag szorgalmazzák távozását a kormányfői bársonyszékből is. [dropcap]A[/dropcap] párt éléről való távozását „világgá kürtölő” személyes közleménye, pontosabban bejegyzése Facebook-oldalán jelent meg vasárnap, július 12-én az esti órákban. Pro és kontra reagálások sorozatát váltotta ki, s egész héten különböző vélemények, észrevételek, bírálatok fogalmazódtak meg, s a kereskedelmi hírtelevízióknak is volt, amivel kitölteniük az adásidőt most a nyár derekán, időszak, amelyet rend szerint „uborkaszezonnak” tartanak. A lábadozó, beteg kormányfő is „időt, energiát nem kímélve” szinte naponta vendégeskedett valamelyik kereskedelmi televíziónál, magyarázva azt, ami lényegében megmagyarázhatatlan, de ugyanakkor meg kellett vívni a maga csatáját másabb frontokon is, kormányfői minőségben, például az Adótörvénykönyv államelnöki kihirdetése körüli hezitálás kapcsán. Sántikál a megindokolás Utólag az is kitisztázódott, hogy nincs szó tulajdonképpeni lemondásról (demisie), de arról sem, hogy saját magát függesztené fel (autosuspendare) pártelnöki tisztségéből, hanem a szóban forgó tisztségből meghatározatlan időre szóló visszavonulásról (renunțare). Később viszont már olyan hangok is hallatszottak, miszerint az érdembeli döntés a párt végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tartozik, s majd az dönt egy ideiglenes pártelnök esetleges kinevezéséről, majd amennyiben a jövő esztendőben sor kerül, a pártkongresszusra azon választják meg az új vezetőséget. A múlt szerdán viszont a párt operatív csúcsvezetése, az állandó küldöttség az elnöki feladatkör ideiglenes ellátásával a választmány elnökét, Rovana Plumbot bízták meg. Eléggé homályos és zavaros a kép… A lényeg azonban más, nevezetesen: miért is vonult vissza pártelnöki tisztségéből Victor Ponta? Nos, ezt azzal indokolta meg, hogy a vele szembe folytatott DNA-eljárás rossz fényt vethet pártjára, és amúgy is annak alapszabályzatába belekerült egy olyan előírás, amely értelmében fel kell függeszteni azokat, akiknek vezető tisztségük van, s akikkel szemben bűnvádi eljárás van folyamatban. (Egyébként az elmúlt héten már nem gyanúsítottként tartják nyilván Pontát, ugyanis a DNA megvádolta.) Ez lehet, hogy mind igaz és erkölcsi kötelessége volt ez a visszavonulás, de ugyanakkor kellemetlen, kínos és már-már megmagyarázhatatlan helyzetbe is hozta Victor Pontát: nem ildomos egy megvádolt személynek pártelnöki tisztséget betölteni, de igen kormányfői funkciót? Ha rossz fényt vet egy kormánypártra, hogy annak elnökével szemben, hogy avval szemben bűnügyi eljárás van folyamatban, az nem így igaz egy kormány vonatkozásában is? Újabb és újabb kérdéseket fogalmazhatnánk meg… A politikától, a diplomáciától nem idegen a ködösítés, a burkolt megfogalmazás, mint ahogy a „kettős beszéd” sem. (Nem idetartozik, de utalnánk egy példára: a szerb kormányfő Budapesten sajnálkozva, de megértéssel vette tudomásul a határzár építését. Később viszont már otthonában ugyancsak sajnálkozva kifogásolta, illetve bírálta ugyanazt.) Nem akarunk tanácsot adni senkinek, még kevésbé Victor Pontának, de talán „jobban hangzott” volna (még akkor is, ha sokak számára hamiskásnak tűnt volna) a műtétje megkövetelte utókezelésre, kíméletes életmódra hivatkozni. Annál is inkább, mert pont a múlt hétfőn a központi katonai kórház szakorvosai állapították meg az utókezelés folytatásának és a megműtött lába „kímélésének” szükségességét. Pártját is részben megosztotta ez a váratlan visszavonulás, egyes vezetők számára kínosnak bizonyult magyarázgatni azt, hogy indokolt volt a pártvonalon bekövetkezett visszalépés, de semmiképpen nem időszerű és indokolt esetleges távozása a kormány éléről. Közben hallani arról is, hogy hozzá közel álló egyes párttársai is kifogásolták a visszalépés módját, sőt bírálták Pontát. Már említettük Ilie Sârbu szenátort, Ponta apósát, aki állítása szerint „szomorúsággal, csalódással és lelki fájdalommal” vette tudomásul azt, ami megtörtént. A párt egyik alelnöke, Nicolae Bănicioiu ugyancsak elismerte, hogy léteznek eltérő vélemények, de a párton belül nem lehet szó „különböző táborokról”, vagy kétségbevonni annak szilárd egységét. Ami az egységet illeti, vannak olyan jelek, amelyek azt megkérdőjelezik: Valeriu Zgonea, a párt egyik alelnöke, a képviselőház elnöke csütörtökön az egyik külföldi hírügynökségnek adott interjújában többek között azt nyilatkozta, hogy „krízishelyzetben vagyunk”. Nyomatékolta, hogy mélyenszántó reformokra lenne szükség a szociál-demokrata pártban, s éppen ezért minél hamarabb meg kell szervezni annak rendkívüli kongresszusát. Pénteken a kongresszus összehívása mellett állt ki a párt egy másik alelnöke, Ecaterina Andronescu is. Utalhatunk egy másik ügyre is: a kormány második embere, Gabriel Oprea, az UNPR elnöke habár az elmúlt hetekben némi ingadozás jeleit mutatta, most ismét kiállt Victor Ponta mellett, azt hangoztatva, hogy az egy ügy, hogy mi történik a kormánypárton belül, s abba ő nem is kíván beleavatkozni, ugyanakkor teljesen más ügy a kormánykoalíció, amely továbbra is szilárd, s ő személy szerint továbbra is határozottan kiáll Victor Ponta mellett, annak kormányfői minőségében. Lehet, hogy két különböző „ügyről” van szó, de akkor mit keresett Gabriel Oprea a kormánypárt állandó küldöttségének múlt szerdai értekezletén, illetve azon milyen minőségben vett részt? Újólagos „ajánlás”… A pártelnöki tisztségből való visszavonulást tudomásul vették az államelnöki hivatalban és az ellenzéki parlamenti pártok háza táján is, de azt apropóként használták fel annak az „ajánlásnak” az újólagos felemlegetésére, miszerint fel kellene állnia Pontának végérvényesen a kormányfői bársonyszékből is. Spanyolországi látogatása során Iohannis államelnök például újságírói kérdésre válaszolva szűkszavúan csak annyit jegyzett meg, hogy az „intézményi együttműködés” továbbra is létezhet, de érvényben marad az is, amit ajánlott, illetve megfogalmazott a június 5-én, a Cotroceni-palotában Victor Pontával folytatott tárgyalása során. (Június 5-én úgymond felszólította arra, hogy mondjon le a kormányfői tisztségről – sz. m.) Victor Ponta kormányfő, amint már arról hírt adtunk, azt nyilatkozta, hogy amennyiben az általa képviselt koalíció és az államelnök közt létezne egy közösen aláírt politikai egyezmény, akkor szóba jöhetne akár az ő lemondása is. Annak az egyezménynek az értelmében viszont a jelenlegi kormánykoalíciót illetné meg a kormányfői tisztség. Amúgy arra is utalást tett, hogy még decemberben ezt az elképzelését közölte az államelnökkel is. Ez is egy érdekes történés, s a maga nemében meglepő is, mert egy ilyen jellegű potenciális megállapodás lehetőségéről, amely állítólag még a múlt esztendő decemberében szóba került, eddig egyik érintett/érdekelt sem beszélt. Igaz viszont az is, hogy rendszerint derülnek ki olyan dolgok, amiket esetleg csak sejteni lehetett. Íme, szerdán este azt állította Victor Ponta, hogy az ő sokak által rejtelmesnek tartott részvételéről a Bakuban megrendezett Európai Olimpián előzetesen személyesen tájékoztatta Iohannis államelnököt, de utólag a dolgokat „egyesek” másként állították be. Mi több, közölt egy olyan dolgot is, amiről eddig csak nagyon kevesen tudhattak: a bakui sportrendezvény megnyitóján jelen volt Gabriel Oprea kormányfő-helyettes is, és az államelnök egyik tanácsosa is. Hozzáfűzte azt is, hogy nem ilyen vagy olyan „forrásokból” lehet tudomást szerezni egy külföldi hivatalos kormányfői részvételről, arra a külügyminisztérium hivatalos kanálisain kerül sor, olyan körülmények közepette, amikor is azt jóval megelőzően érdeklődött az államelnöki hivatalnál, hogy arra elutazik-e az államelnök, s miután vele azt közölték, hogy nem. Nos, mindezek után került sor annak a hivatalos közlésére a külügy révén, hogy ő lesz román részről ott a megnyitón. Ha mindez így igaz, akkor a ködösítés értelmi szerzőit az államelnöki hivatalnál kellene keresni. Zárjuk ennek a látogatásnak az utórezgéseit, az utóhangjait azzal, hogy az azt megelőző kormányülésen, azaz június 10-én Ponta részvételét bejelentették a kormányülésen is. Beintések Szerdán kiderült, hogy a közlekedésügyi minisztérium élére Mihai Fifor szenátor kinevezésével nem ért egyet az államelnök. Ezt azzal indokolta meg, hogy a jelölt nem rendelkezik kellő szakmai kompetenciával, illetve tapasztalattal. Ez az érvelés ugyan elfogadható, de lényegében politikai funkcióról lévén szó, ez idáig nemigen hallottunk szakmai érvek mentén megfogalmazott visszautasításról. No meg az is furcsállandó, hogy a kormányfői javaslat benyújtásától több mint egy hónap telt el. Victor Ponta szerint a Băsescu-korszakra emlékeztet az, ami történt a múlt szerdán, és semmiképp sem tanújele a „két palota” közti problémamentes együttműködésnek. Egyébként azon nyomban újabb személyt javasolt tárcavezetőnek, Iulian Matache államtitkárt, akit ki is nevezett az államelnök, eskütételére július 17-én került sor a Cotroceni-palotában, de az eseményt nem „tisztelte meg” jelenlétével Victor Ponta kormányfő és Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke. A beiktatási ünnepségen Iohannis államelnök kezet fogva a kormány tagjaival feltette e cinikus kérdést: „Ponta visszavonult?”… Másabb vonalon is volt „beintés”. Szerdán Iohannis államelnök találkozott egy konferencia keretében a jegybank kormányzójával, Mugur Isărescuval, s majd megbeszélésüket követően mindketten nyilatkoztak. Azt már előzetesen tudni lehetett, hogy a megbeszélés központi témáját a kihirdetés előtt álló Adótörvénykönyv fogja képezni, s jobbára arra vonatkoztak a nyilatkozatok is. Az államelnök szerint kormányzati illetékesek tudatosan, de ugyanakkor indokolatlanul eltúlozták az új Adótörvénykönyv jelentőségét, azt a hazai pénzügyi rendszer „forradalmasító” eszközeként állították be, holott ez távolról sem így igaz. A jegybank kormányzója szokása szerint óvatosabbnak, visszafogottabbnak bizonyult, ő igen árnyaltan fogalmazott meg bizonyos kétségeket, kételyeket, főleg a hatásmechanizmus távlatai vonatkozásában. Pénteken a déli órákban megszületett az államelnök hivatalos álláspontja: nem hirdeti ki az új Adótörvénykönyvet, hanem visszaküldi újratárgyalás végett! Gazdag termés Az elmúlt hét ígéretesnek bizonyult a különböző jogszabályok tekintetében is. Másképpen fogalmazva ismét „gazdag terméssel” rukkolt ki a kormány, valamint a Hivatalos Közlöny is. A szerdai kormányülésen 4 törvénytervezetet, 3 kormányrendeletet és 34 kormányhatározatot fogadtak el, továbbá 6 különböző tematikájú, illetve jellegű memorandumot hagytak jóvá. A kormányrendeletek és kormányhatározatok még nem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben a közérdeklődésre is számot tartóakat majd a későbbiek során ismertetjük. Azonban ki kell emelnünk azt az igen terjedelmes és szerteágazó kormányrendeletet, amely egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére, valamint egyes fiskális-költségvetési intézkedések szabályozására vonatkozik. Az többek között előírásokat tartalmaz a bélyegző használatának megszüntetésére vonatkozóan vagy bizonyos eljárási bélyegilletékek alóli mentességek, de újdonságszámba menő rendelkezések is vannak, a folyószámla-zárolással kapcsolatosan, az elektronikus pénztárgépek bevezetését elrendelő 2014/91-es sürgősségi kormányrendeletben szereplő határidők elnapolását illetően is stb. Említést érdemel az a kormányhatározat is, amely értelmében Kolozs megye alprefektusának nevezték ki a magyar nemzetiségű Györke Zoltánt. Több mint 18 évvel ezelőtt jelent meg a hazai útrendszerre vonatkozó, 1997/43-as kormányrendelet, amelyet utólag a 2010/7-es kormányrendelettel módosítottak és egészítettek ki. Most ez utóbbi kormányrendelet került jóváhagyásra, módosításokkal és kiegészítésekkel, a július 16-án megjelent 2015/198-as törvény révén. Az egy dolog, hogy a most megjelent igen terjedelmes, 17 oldalas törvény révén majdhogynem átírták a 2010/7-es kormányrendeletet, de több mint furcsállandó az, hogy az, nevezetesen az 1997/43-as kormányrendelet a mai napig sincs „szentesítve” törvény által. Két olyan kormányhatározat is megjelent az elmúlt héten, amelyek révén anyagi ösztönzésben részesülhetnek az élsportolók, valamint az éltanulók. A 2015/519-es kormányhatározat értelmében 1500 lejre emelték meg annak a havi illetménynek az értékét, amelyben részesülhetnek a felkészülés és a versenyek időszakában az olimpiai keretekbe beválogatott sportolók és azok vezetőedzői. A 2015/568-as kormányhatározat értelmében 1000 lejes pénzügyi ösztönzőben részesülnek mindazon 8. osztályt elvégzett tanulók, akik az országos felmérőn 10-es átlagot értek el. Továbbá 3000 lej értékű pénzügyi ösztönzőben azok a diákok, akik az érettségi vizsgán 10-es átlagot értek el. Lehet, hogy még várni kell a július 17-én megjelent kormányhatározat értelmében folyósítandó összegre, ugyanis abban az is szerepel, hogy az ösztönzésnyújtás módozatát miniszteri rendelettel kell majd jóváhagyni. Hecser Zoltán


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!