Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt… – a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén a Szentatya a napi evangéliumi szakasz kezdősoraira építette homíliáját. Jézus úton van tanítványaival Jeruzsálem felé, mert beteltek a napok, amikor majd felemeltetik a magasba. Szenvedése és a keresztje közeledtével Jézus két dolgot tesz: először is szilárd eltökéltséggel útra kel, vagyis elfogadja az Atya akaratát, és így megy tovább, másfelől pedig bejelenti mindezt az apostoloknak. Mindössze egyszer engedte meg magának Jézus, hogy kérje az Atyától e kereszt eltávolítását: „Atyám – mondja az Olajfák hegyén –, ha lehetséges, vedd el ezt a kelyhet tőlem, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd” (Lk 22, 42). Jézus engedelmes, ahogy az Atya akarja. Eltökélt és engedelmes, semmi több. Így megy ez tovább, egészen végig! Az Úr türelemmel lép az útjára, példamutató módon; nemcsak a kereszthalála felé indul, hanem türelemmel járja az útját. Ám Jézus e döntésében, hogy Jeruzsálem és a kereszt felé indul, a tanítványok nem követik mesterüket. A tanítványok olykor nem értették, vagy nem akarták érteni, mit mondott Jézus, mert félelem fogta el őket, máskor elkendőzték az igazságot. Nincs társa ebben az elhatározásában, mert senki nem értette titkát. Jézusnak a Jeruzsálem felé vezető úton érzett magánya megmarad mindvégig. Gondoljunk csak arra, hogy a tanítványok elhagyják, Péter elárulja…. Jézus egyedül marad... Az evangélium csak azt említi, hogy megjelent egy angyal az égből, és megvigasztalta a Getszemáni kertben. Csak egy angyal társasága. Megéri a fáradságot, hogy még ma egy kis időt szánjunk arra, hogy Jézusra gondolunk, aki annyira szeretett minket, aki a kereszt felé haladt, övéi értetlenségétől kísérve. Rágondolni, és látni őt, hálát adni neki, az engedelmes és bátor Jézusnak, és beszélgetni vele. Imádságul ezt ajánlom: „Sokszor csinálok számos dolgot anélkül, hogy rád tekintenék, aki annyi mindent tettél értem. Aki a türelem útjára léptél, engedelmes ember, engedelmes Isten, aki annyi türelemmel elviseled a bűneimet, tévedéseimet!” Beszéljünk Jézussal! Ő eltökélten halad előre, emelt fővel. Szánjunk rá egy kis időt, öt, tíz, tizenöt percet a feszület előtt, vagy csukott szemmel kísérjük Jézust Jeruzsálem felé, és kérjük a kegyelmet, hogy legyen bátorságunk közelről követni őt!