Tamás története nem az a fajta, amelyet művészeti is­ko­lák kez­deti sikerei indí­tanak el. Gyergyóditróból Sep­si­­szentgyörgyre költözött, elek­tronika szakon végzett, gyárban dolgozott három mű­­szakban, majd eladási ügy­­nökből reklámgrafikussá vált. Öt év telt el így, mire megfogalmazódott benne: „Nem másnak, hanem ma­gam­nak kellene dolgoz­nom.”
A volt párja szüleinek nyári konyhájában kezdett el kísérletezni az agyaggal. A sa­ját maga készítette elektro­mos korong – amelyet ked­vességből ajándéknak szánt – végül őt indította el az úton. Első edényeit egy keramikus kemencéjében égette ki, fizetség ellenében, majd a kézzel formált bögrékkel ki­ment egy vásárba… és eladta őket. 
– Néhány éve előkerült pár fénykép ezekről, és el sem hiszem, hogy kimerészkedtem velük – nevet ma már. Azóta is autodidakta módon tanul, a fej­lődés szemmel látható.

Éjszakákon át épített álom

A műhely és a márkanév fel­futtatása sokszor nehéz út eredménye. A kezdetek kez­detén munkahely mellett, éj­­szakánként dolgoztak, majd 2017-ben Szentkirályra költöz­tek. 2019-ben azonban, egy élethelyzet-váltás után Tamás egymaga vitte to­vább a műhelyt, épp amikor közeledett a világjárvány.
A Covid a műhelyt is súj­totta: az alkalmazottakat el kellett küldeni, a meg­ren­delések eltűntek, a vásárok elmaradtak. Egy nagy üzletlánc, korábbi húzóerőként, minden szerződést visszamondott. A lakás és a műhely is albér­letben volt, és 2021-re már tarthatatlanná vált a helyzet.

A fordulat akkor jött el, ami­kor a szülők azt mondták: „Gyere haza, megoldunk min­dent.” Így került a műhely Háromszékről Gyergyószékre – haza.

A csűr helyén új műhely áll

A szülői ház udvarán le­bon­tották a régi, felújításra szoruló csűrt, és helyére épült az új műhely. A kétgyerekes család hazaköltözött Tamás csa-
ládi házába, és lassan si­ke­rült újraépíteni a vevőkört, visszatérni a vásárokba, újra­indítani az online értékesítést. 
– A feleségem is besegít, bár a gyerekek mellett most kevesebb ideje jut erre – mondja Tamás.
Ma már egy alkalmazott segíti a munkát, a termékek pedig partnerboltokban is kaphatók. Bár még nem érték el a járvány előtti szintet, a stabilitás visszatért.

Bögréktől a kályhacsempéig

A műhelyben elsősorban hasz­nálati kerámiák készül­nek: bögrék, csészék, kan­csók, lámpatestek, cukor- és vajtartók, tálalók, több­rekeszes nasistálak, sőt, lek­vártölcsérek is a kínálat részei. A cél: szépek legyenek, strapabírók és mindennapi használatra alkalmasak.
A mázak terén különö­sen fontos a károsanyag-men­tes­­ség: a natúr, a zöld és a barna szín bizonyult a leg­biz­tonságosabbnak. A szí­ne­sebb, effektes mázak inkább dísztárgyakon jelennek meg.
Tamás régóta dédelgetett álma a cserépkályhacsempe-készítés. Már 2016-ban épített egy kályhát, de a lapok hi­bái miatt megfogalmazódott ben­ne: ezt lehetne jobban is csinálni. Azóta vásárolt mintákat, formákat, jelenleg kísérletezik, és reméli, hogy jövőre elkészül az első saját széria. Szerinte a fehér csem­pekályha a legszebb, hisz ahogy mondják, ez „a szo­ba királynője”, amelynek egyszerre kell működnie és gyönyörködtetnie.

Motívumok, amelyek uralják a felületet

A Kemecse-kerámiák egyik legjellemzőbb vonása, hogy egy erőteljes motívum uralja a tárgyak felületét: tulipán, életfa, madár, cica stb. A meg­-
­­fazekalt edényforma le­tisz­­tult vonalához megfele­lő, kis­sé visszafogott díszí­tést al­­kal­maznak, karcolá­sos techni-
­­­kával, ugyanakkor az esz­tétika mellett tö­re­ked­­nek a termékek hasz­ná­lati funkciójának a tö­ké­­­le­­te­­sítésére. Régi magyar-székely díszítési mo­­­tí­­­-
vu­­mokból kiindulva ter­vez­nek meg egy-egy mintát, merítve a népmesék, a ter­mészeti formák és az ősi jelképek hangulatából.
Tamás nem törekszik arra, hogy minden termék sablonosan egyforma legyen – szereti a játékosságot, a ter­mészetes variációt. Nincs két egyforma darab, mondja, és valóban: minden edény magán hordja készítője kéznyomát.
A műhelyben jelenleg négy kemence működik, különösen karácsony előtt. Egy tárgy huszonkétszer kerül kézbe, mire az agyaggombócból késztermék lesz – nem véletlen, hogy a keramikusmesterség az egyik legmunkásabb ágazat a kézművesszakmák között.

Egyedi megrendelések és partnerboltok

A mostani megrendelések kö­zött különleges feladatok is vannak: a Daniel-kastély szá­mára személyre szabott teáscsészék készülnek, egy csík­szeredai kávézó teljes kész­letét a műhely állítja elő, emellett étkészletek, ház­számtáblák és más egyedi ké­rések is érkeznek.
A termékek jelenleg Sepsi­­­­szent­györgyön, Kézdi­vásár­­helyen, Gyergyó­szentmiklóson, Ma­­ros­vásár­­helyen és Nagy­ká­roly­ban érhetők el, és most újabb partnerboltok felku­tatása van napirenden.

Foglalkozások gyerekekkel és felnőttekkel

A cég másik fontos profilja a foglalkozások szervezése. Nem szigorú szakmai oktatásról van szó, hanem kikapcsolódás­ról és ismeretterjesztésről. Alternatív oktatási hetek idején folyamatos a gyerekcsoportok érkezése, januártól pedig heti rendszerességgel gyerek- és felnőttfoglalkozás is tervben van. A tematika változatos: marokedény, hurkatechnika, sótartó vagy manóház (kerti­dísz) és körtesíp, azaz körte­muzsika elkészítése. Idén az istállót is műhellyé alakították, hogy legyen külön tér a fog­lalkozásoknak.

Nincs hagyománya, mégis gyökeret vert

Ditró környékén nem volt ha­gyománya a fazekasságnak, hisz nem állt rendelkezésre megfelelő agyag. Tamás mé­gis itt találta meg helyét, itt alapított családot, itt képzeli el a jövőt. Az agyag egy részét Segesvárról szerzik be, másik részét Keresztúr kör­nyékéről – az inspiráció azonban egyér­telműen ditrói.
A műhely neve, a Kemecse, régi férfinév, jelentése: ha­jócska, csónakocska. Ilyen ez a műhely is: egy apró, kitartóan haladó hajó, amely viharok között is megőrzi útirányát – mondja Tamás.
A Kemecse műhely törté­nete a kitartás és visszatérés története. Egy családé, amely hazahozott egy mesterséget, és egy mesterségé, amely ott­honra talált.