Hirdetés

Jó lett volna focizni is…

Darvas Attila
Becsült olvasási idő: 4 perc

Legszebb öröm a káröröm, mondhatnánk a német vagy épp a dán labdarúgó-válogatott korai világbajnoki búcsúja után, hiszen ezen két válogatott volt a leghangosabb tiltakozó, ami a katari rendezést illeti.
Előbbiek mindenféle tiltakozó akciót szerettek volna szervezni, míg utóbbiak odáig is elmentek, hogy minimális stábbal jelentek meg a tornán, hogy ne gazdagítsák a rendező országot.
Korábban is, és most is állítom, hogy a sportolók nem szabadna semmilyen propagandaakció részesei legyenek. Nem kellene szivárványos lobogó alá bújni, sem Ukrajna megmentéséért nem kellene küzdjenek, sem a színesbőrűek múltbeli és jelenlegi sérelmeiért harcba szálljanak stb. Ők a labdarúgásnak kellene éljenek a pályán, és ott kellene bizonyítsák rátermettségüket. A labdarúgónak fociznia kéne, a szakácsnak ételt készíteni, a suszternek cipőt javítania, és így tovább.
Abban a pillanatban, hogy ez átfordul, az eredményességgel bajok lesznek. És bajok is lettek. A németek egymás után második világbajnokságukon égtek meg, de ne feledjük, hogy nagyon közel voltak ehhez az Európa-bajnokságon is. Épp a magyarok ellen kiszenvedett hazai 2–2-vel tudtak valahogy továbblépni. Az Eb-n vitézkedő és csapatként fungáló dánok most becsődöltek. 
Pedig ha levesszük a propagandagépezet giccsét a világbajnokságról, akkor láthatjuk, hogy biza nem egy rossz torna. Tele jó meccsekkel, fordulatokkal, izgalmakkal.
Érdekes, hogy csak az európai csapatok és szurkolóik ilyen vehemensek, és felülnek a propagandának, miközben például az afrikai, ázsiai vagy épp a dél-amerikai szurkolók mindenre magasról tesznek. Még a televízió képernyőjén keresztül is átjön, hogy a brazil, az argentin, az uruguayi – igaz, ők már búcsúztak a tornától, drámai körülmények között –, de az iráni vagy épp a marokkói szurkolók nagyon jól érzik magukat. Megtöltik a stadionokat. És ha ezen országok szurkolóinak nem volt drága Katar, akkor az európaiaknak biztosan nem lett volna az.
De el kell ijeszteni az embereket egy négyévente ismétlődő élménytől mindenféle propagandamócsinggal. Pedig egyszerű a helyzet: a fogadó ország szabályait be kell tartani! Hogy ez nem illik bele az úgynevezett nyugati demokrácia fősodrába, arról a világ háromnegyede nem tehet… Ez is az. 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!