borús égbolt
Játék a szavakkal
A Cioloş-kormány színre lépését követően viszonylag gyakran hallani, olvasni arról, hogy minisztériumi államtitkárokat, valamint más, magas rangú tisztségviselőket menesztettek. Egy ilyen jellegű személycsere egy új kormány beiktatása után rendszerint bekövetkezik, habár nem mindig nevezhető szerencsésnek. De most nem is erről akarnék szólni, hanem arról, hogy a szavakkal ilyen esetekben sem szabad játszani. Mire is kívánunk utalni? A szóhasználatra, nevezetesen arra, hogy senkit sem menesztettek, hanem mindenkit felmentettek, sőt volt olyan államtitkár is, akit a saját kérésére. Nos, a „menesztés” és a „felmentés” között jogi szempontból (de nem csak) igen nagy a különbség. A menesztés végeredményben szankcionálás, a felmentés pusztán annyi, hogy „elválnak az utak”. De attól még például lehet másutt ugyancsak magas rangú funkcióba kinevezni azt az egykori államtitkárt. Más. Gyakran olvasunk arról is, hogy az államfő kihirdette ezt vagy azt a törvényt. Itt is gond van, nem is annyira a szóhasználattal, mint a kihirdetés jelentőségével. Nevezetesen: a kihirdetés távolról sem jelenti azt, hogy az a törvény hatályba is lépett. Nem, mert a Hivatalos Közlönyben való megjelenés előtt semmiképp sem válhat érvényessé egy jogszabály. Tehát aki úgy képzeli el, hogy az államelnöki kihirdetés egyben a törvény hatályba lépését is jelenti, nagyot téved…
Most például sokan kész tényként kezelik a parlament által a minap elfogadott ama törvényt, miszerint megtiltják a zárt terekben történő dohányzást. Ez esetben még csak kihirdetésről sem lehet beszélni, mert az a fránya törvény még nem jutott el az államelnökhöz. Ilyenképpen még a jövő zenéje az a tiltás.
Hecser Zoltán
.jpeg)
.jpg)