Asztalitenisz vagy pingpong: egy sportág, amelyben két – párosban négy – személy áll az asztal két oldalán, és ütögetik egymásnak a labdát addig, ameddig egyiknek nem sikerül visszaütnie. Népszerű mifelénk is, de újabban a politikusok pingpongoznak. Egymással és egymás ellen, a labda meg a román kormány és annak vezetője. És ez nem a legmegfelelőbb az országnak.

Egy éve még egy csapatban játszott négy párt, aztán az egyik úgy döntött, egy ellenfelet bevonva, hogy megbuktatja a gárdát. Két hónapja van ugyan kormány, de azóta egyfolytában zajlik a pingpongmeccs, a bíró meg hol a szakadárokat, hol a még egyben maradt csapatot juttatja előnybe, ám ami még sportszerűtlenebb, hogy az egyik oszlopos gárdát próbálta meg elég sikeresen szétszakítani. A gond az, hogy a pingpongmeccs eléggé hosszúra sikeredett, a bíró pedig nemhogy igyekezne az összecsapást a helyes mederbe terelni, inkább kavarja azt, amit nem kellene.

A politikai pingpongnak sajnos nincsenek jól megírt szabályai, ám a felek igyekeznek a labdát – jelen esetben a felelősséget – a másik térfelére ütni, úgy, hogy az hibázzon, az előny pedig megmaradjon. Most éppen ez a helyzet Romániában. A szociáldemokraták miután a „csapatkapitányt” megbuktatták, próbálják több-kevesebb sikerrel a feléjük ütött labdát lecsapni, de előnyüket nem adnák fel. A liberálisok partnereikkel megmentenék Romániát a magyar szövetségeseikkel, ám nincs elég ütőjük ahhoz, hogy a végső adogatást – a szervát – ásszal zárják le, a bíró meg sosem tudni, hogy kinek ítél előnyt, annak ellenére, hogy ő is mentené az országot.

Egy választás lehet, hogy mindent megoldana, ám a politikai színteret jelenleg megtöltő pártok ezt valahogy nem akarják kimondani. Paraván – jelen esetben a nyári szabadságolás – mögé bújva próbálnak hosszabbítást kicsikarni a bírótól, hátha ő magához tér és helyes döntést hoz. Erre vár az ország és annak szinte minden lakója.