Tettre kész a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola új igazgatója. Más alapokra kívánja helyezni az intézményi kommunikációt, bízik a kollégákban és bizalmat kér. Vátozások várhatók tehát az iskolában: az már biztos, hogy Porsche Éva az irodáját A-ból B-be, azaz a Kossuth utcai épületből a Petőfi utcaiba költözteti, mert szerinte az igazgatónak a gyermekek mellett a helye. Két és fél évtized után nem Bodurian János áll az udvarhelyi művészeti oktatás élén. Nemrégiben járt le az a tanfelügyelőségi kivizsgálás, amely tanárok kérésére történt, akik többek között az intézményben uralkodó kellemetlen légkörre, az átláthatatlan vezetésre panaszkodtak. A tanfelügyelőség megalapozottnak látta a kifogásokat, kiderült, hogy az iskola menedzsmentje is hagy kívánnivalót maga után. Így lecserélték a teljes vezetőséget. Pontosabban a múlt hét elején Bodurian János benyújtotta lemondását, Simó Melindát, az alig egy éve megválasztott aligazgatót pedig leváltották. A tanfelügyelőség iskolán kívüli személyt kért fel igazgatónak: Porsche Éva elemi iskolai tanárt, pszichopedagógiai tanácsadót, aki több mint egy évtizede tanfelügyelő, az utóbbi időszakban a tanítókért felelt. Harmadik munkanapján kérdeztük őt a váltásról és terveiről. – Volt már arra példa a megyében, hogy külsőst kértek fel egy iskola vezetésére? – Igen. Amikor nagyon látható a tantestület megoszlása, nagy az összeférhetetlenség, akkor javasolt ez a lépés. Időben közeli példa a salamási eset, amikor külsős igazgatót és aligazgatót állított a tanfelügyelőség az iskola élére, és egy év után máris mutatkozik, hogy a döntés helyes volt, sokat javult a helyzet. – Hogy fogadta a felkérést? – Váratlanul ért. Amikor a tanfelügyelőség kezdett azon gondolkozni, hogy külső személyt keres a Palló vezetésére, akkor nyilván olyan embert kellett találni, aki valamennyire jártas egy művészeti szakközépiskola működésében. Én nyolc éven át az iskola tanulója voltam, tanfelügyelőként három évig feleltem a művészeti oktatásért. Van rálátásom arra, hogy miként működik az intézmény. Rám esett a választás. – Tanfelügyelőként szerzett tapasztalatai segítik majd az igazgatásban? – Maximálisan. Majdnem 16 évig voltam tanfelügyelő, ismerem a rendszert, annak dinamikáját, nagy kapcsolati tőkével rendelkezem, elég jól eligazodom a néha egymásnak ellentmondó rendeletek között is. És tudom, hogy mivel lehet működőképessé tenni egy népes munkaközösséget. – Mivel kezdte a munkát? – Egyelőre a feltérképezés fázisában vagyok, első nap ismerkedtem az épületekkel (az iskola két, A és B jelölésű épületben működik – szerk. megj.), láttam, hogy milyen jobbító, újító gyors intézkedésekre van szükség. Egyik első változtatásom az volt, hogy az eddig a B épület főbejáratánál tárolt tejes és kiflis ládáknak, dobozoknak kerestünk új helyet és átszerveztem a takarítói szolgálatot. – Hogyan fogadta önt a tantestület? – Ennyi negatív érzésközlés eddig még nem irányult felém, mint most. Persze nem kimondva… Én éppen arra biztatom a kollégákat, közöljék, hogy milyen jobbító intézkedéseket lehet hozni szervezési, anyagi kérdésekben. Mától kezdem a konzultációkat, minden kollégával szeretnék beszélni. A személyes beszélgetések lehetőséget adnak jó néhány dolog tisztázására. Akár a sérelmeiket is elmondhatják, mert szívesen meghallgatom, de elsősorban az érdekel, hogy mit várnak el tőlem, miben tudok én segíteni, hogy a munka beinduljon és ne a torzsalkodás vigye el az időt és energiát. Mert az a megye vagyunk, ahol két művészeti szakközépiskola van, és nagyon ügyeseknek kell lennünk, hogy mindkettő meg is maradhasson. – Milyen a viszony ön és a leköszönő igazgató között? – Diplomatikus módon zajlik az átadás. Sőt a kényes kérdéseket is megvitatjuk, a tanárok beadványában is megfogalmazott pénzügyi kérdésekről, az alapítvány, iskola dolgai közötti összefonódásokról is beszélünk. A volt igazgatónak, akárcsak nekem, de a városvezetésnek is az a szándéka, hogy ez az iskola működjön, a tehetséges gyermekek tanuljanak, és legyen, ahol kibontakozzanak, továbbá fontos a Székelyföldi Filharmónia is. Tehát a cél egy. Abszolút normális párbeszéd zajlik kettőnk között. Ugyanezt mondhatom el a volt aligazgatóról is. – Az új aligazgatóról tudhatunk már valamit? – Huszadikáig kaptam haladékot, hogy bejelentsem az új aligazgató személyét. A személyes konzultációk után többet fogok tudni. Azt már elmondtam a kollégáknak, hogy mivel művészeti iskoláról van szó, és én az általános műveltségi tantárgyak képviselője vagyok, szeretném, ha a művészeteket oktató kollégák közül kerülne ki az aligazgató. És azt is szeretném, ha iskolán belül tudnánk megoldani a kérdést. – Mit gondol, mi állhatott a Palló problémáinak hátterében? – A tanfelügyelőségi kivizsgálás tulajdonképpen az egész vezetőséget elmarasztalta több pontban is. Én azt gondolom, hogy a problémákért főleg a kommunikáció hiánya volt a felelős. Talán sok mindent meg lehetett volna oldani normális kommunikációval. És egy idő után az emberek inkább a harcokba fektettek energiát, különböző táborok alakultak. Én érzek magamban erőt, hogy ezen változtassak. Dolgozni szeretnék és javítani ezen az áldatlan állapoton. Asztalos Ágnes