Száztíz évvel ezelőtt, 1916. szeptember 4–16. között előbb a székelyudvarhelyi Barátok templomába, majd a kolozsvári ferences templomba menekítették az előrenyomuló román hadtest elől a csíksomlyói kegyszobrot. Ennek emlékére Mária-köszöntőt tartottak szombaton a székelyudvarhelyi Barátok templomában. 17 órától ferences rózsafüzért imádkoztak, majd 18 órától szentmisét mutattak be, amelynek elején Dávid Endre, a város alpolgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Albert Leander ferences szerzetes, csíksomlyói házfőnök volt. Prédikációjában hangsúlyozta: a Szűzanya köszöntésére nem csupán külsőleg kell készülnünk, hiszen bár örömére szolgál a virágcsokor vagy a szépen feldíszített szobor, „de ami a szívünkben történik: az, ami igazán boldoggá teszi őt”.

– A Szűzanya nem azért van mellettünk, hogy önmagához kössön bennünket, hanem azért, hogy nap mint nap fogja a kezünket, és elvezessen Szent Fiához, Jézushoz, általa pedig embertársainkhoz, családtagjainkhoz és szeretteinkhez

– hangsúlyozta Leander testvér. Megjegyezte: a Szűzanya életében is jelen volt a meg nem értés, a fájdalom és a bánat, mégis mindvégig kitartott Isten mellett. Ezért a keresztény embernek is el kell fogadnia, hogy az Istennek kimondott igen nem jelenti azt, hogy életéből eltűnnek a nehézségek, de Mária kegyelmével és közbenjárásával segít ezekben a helyzetekben.

A szentmise után a város főterén – a csíksomlyói elsőszombati Mária-köszöntőkhöz hasonlóan – a csíksomlyói kegyszobor másolatával gyertyás körmenetet tartottak.