– Hogyhogy maga ilyen nyugodt, Edömér? Meneküljön! – nyögte a földszinten levegőért kapkodva Birike néni, miközben két hatalmas bőrönddel és egy jókora tollpárnával a hóna alatt a pinceajtó irányába araszolt. Megállt egy pillanatra. Grejzár Edömér egy utolsót szívott a cigijéből, a csikket meg belepottyantotta a kávéscsészébe, ami egy halk szisszenéssel kialudt.

– Mi a baj? – kérdezte Birike nénit, született Boroszlány Bíborkát.

Az öregasszony a két hatalmas koffert a földre huppantotta, és a tollpárnát szorosan magához ölelve lelkendezett:

– Nem olvasta, hogy itt a világvége? – lihegte. – Az apokalipszis négy lovasa már a város határában! Bemondta a zinternet!

És megesküdött rá, hogy már az este is hallotta, amint patás ördögök iszonytató hordái szaladgáltak a sötétben a blokk körül. Felmásztak a porolóra, ittak, szivaraztak, drogoztak, allahakbároztak és ukránul dzsendereltek elé-hátra.

Grejzár Edömér megvonta a vállát. Ő nem hallott semmit, tárta szét a karját, de valószínűleg időváltozás lesz, és csak a szél matathatott a tavalyi kórók közt. Próbálta megnyugtatni Birike nénit.

– Melegfront jön... – tette hozzá.

Birike néni a melegfront hallatán felcsattant:

– Ugye maga is azok közé tartozik?!

Grejzár Edömér jobbnak látta visszahátrálni a lakásba. Húsz perc múlva amúgy is a telepen kell lennie, ráadásul mintha Birike nénit is kicserélték volna. Az öregasszony néhány hónapja egyre furábban viselkedett: kevéske spórolt pénzéből lakóbunkerré alakíttatta a blokk alatti pincét, ahova raklapszám gyűjtötte a konzerveket és több száz liter vizet spájzolt. Két hete meg maszkolószalagot ragasztott cikcakkban a lakása ablaküvegére, és állítása szerint egy ideje már felöltözve aludt.

– Kik közé, drága Birike néni?

– Tudja azt maga! Nagyon is jól tudja! Szégyellje magát! Mindig is tudtam...

A lépcsőházba behallatszott a közeli körgyűrű forgalma, a bejárati ajtó mellett kíméletlenül kattogtak a gázórák, az egyhangú háttérzajt csak egy mentőautó távoli szirénázása törte meg.

– Jaj, édes istenkém, kezdődik! – rebbent meg Birike néni a mentő hangjára.

– Micsoda? – kérdezte Grejzár Edömér és megborzongott.

Csak cigizni lépett ki a lépcsőházba, pizsamára vett szvetterben, zokni nélkül, és hát hűvösek voltak még a reggelek. Nem kapott választ.

– Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk... – mormogta sírósan Birike néni, miközben küszködött a pinceajtó zárjával.

Kilenc lesz tíz perc múlva, vonta meg a vállát Grejzár Edömér, és eszébe jutott, hogy aznap reggel is éppen olyan büdöset produkált a vécébe, mint tegnap vagy tegnapelőtt.

Nem mellesleg hétfő volt, munkanap, reggel mínusz három fokot mutatott a hőmérő, enyhe nyugati széllel. Ezek szerint már megint csípős fagyban kezdi a melót, délután meg majd szét fog rohadni a tűző napon. Ráadásul egy rohadt furunkulus is már második hete ott lüktet a fenekén.