– Jó napot kívánok, fogyasztói panaszt szeretnék tenni!
– Oh… Értem! És miben áll a panasza?
– Itt ez a könyv…
– Nos, igen, látom… Ez valóban egy könyv! Most mit…
– Visszahoztam!
– De mit tehetek önért? Mi a panasza? Nem ezt a könyvet akarta megvenni, és csak véletlenül vitte haza? Vagy…
– Hát de. Vagyis nem!
– Értem. Vagyis nem.
– Kezdjük az elején. Volt itt önöknél egy ilyen könyvbemutató, a szerzővel meg annak vagy tizenöt rokonával… Meg egy részeg kritikussal, aki olyan szépen felkonferálta ezt a könyvet, hogy öröm volt hallani.

Mire én megvettem!
– Csakhogy mi nem veszünk vissza könyvet!
– Ezt vissza fogják venni!
– Talán hiányzik belőle egy vagy több oldal? Mert az eladott könyvet csak abban az esetben vesszük vissza, ha az megrongálódott, vagy valami súlyos nyomdahiba élvezhetetlenné teszi az olvasást. Ez a mi üzleti politikánk, és…
– Csakhogy a fogyasztóvédelem pont magasról tesz a maguk üzletpolitikájára, mivel a könyv tartalma a legcsekélyebb mértékben sem felel meg az én fogyasztói elvárásaimnak, azaz, pontosabban fogalmazva, a kritikus hülyeségeket beszélt…
– Ez elég gyakori a kritikusoknál…
– De ez a könyv akkor is szar! Olvashatatlan! Az első tíz oldal után egy furunkulus nőtt a fenekemre, újabb tíz oldal után meg már tikkeltem!
– És mi is a címe? Ha esetleg megfordítaná…
– Hogyan tűnjünk intelligensnek, holott hülyék vagyunk, mint a bili.
– Tessék?
– Ez a könyv címe!
– Valóban?
– Eh! Csak vicceltem! Valójában az a címe: Hogyan tűnjünk hülyének, mint a bili, holott intelligensek vagyunk.
– Hehe! Elég vicces alak maga!
– Hát, ja! Szakmai ártalom…
– Humorista tetszik lenni?
– Majdnem! Urológus…

Néha jó dolgunkban
– Jó napot kívánok, kezicsókolom! Abból kérek egy kilót! Vagyis, legyen inkább másfél kiló!
– Értem! Szóval ebből a gyönyörű nyakas karajból…
– Kérdeztem én, hogy az micsoda? 
– Nem kérdezte…
– Hát akkor?! Csomagolja be nekem, fizetek, és már itt sem vagyok!
– Bocsánat…
– Nincs bocsánat!
– Tessék?
– Nincs bocsánat. Az életben nincs bocsánat, nincs irgalom. Az élet szenvedés, gyötrelem, kín és keserv, maga pedig szégyellje magát!
– Oké! Akkor ebből az akármiből kér másfél kilót?
– Nem! Inkább abból, ami az alatta lévő polcon van! De abból egy kiló is elég lesz…
– Ühüm… Ez előre be van csomagolva, háromnegyed kilós pakkokba, és nem bonthatjuk fel.
– Akkor legyen két csomag abból a szép… ö… ö…
– Perzsaszőnyegből!
– Ez perzsaszőnyeg? Háromnegyed kilós csomagolásban? A húsos részlegen?
– Megfordulna, kérem?
– Ha úgy könnyebb… Lámpaláza van?
– Igen, és nem szeretek a szemébe nézni annak, akibe markolatig ütöm a henteskést!