– A kodejin, a’ kutyafüle, értetted-e? A ketonal, na az... Hallod-e, egy deci pálinkára bévettem egy pirulát, úgy megvetett, hallod-e... Mucsok... Úgy neztem ki tőle, hejj, min’ egy piszlikutya!

– Megkérem ide félreállni és kinyitni a táskát!
– Ahogy akarja...
– Tudja, hogy ilyen futár­táskával ide nem szabad be­jönni?
– Hol írja?
– Ez a szabály!
– Mutasson egy betűkkel leírt szabályzatot!
– Nem mutatok! Ez a szabály!
– Egyik szekrénybe se fér be! Ha megsúgja, hová tegyem, hogy amíg vásárolok, ki ne rámolják…
– Őszintén szólva...
– Na ugye?
– Következőkor mindenesetre megkérem, hogy...
– Következőkor is beviszem! Minden egyes alkalommal beviszem!
– És én minden egyes al­kalommal félre fogom hívni!
– Semmi gond, kérem! Ha nem találom itt magát, leg­közelebb majd szépen meg is várom!
– Nézze: ha legközelebb kint hagyja a táskát, elkerüli a konfliktust!
– Ez konfliktus?! Na ne rö­högtessen…

– S hát te?
– Há’ itt ne…
– S jöttél?
– Há’ egyet, hallám…
– S merre?
– Erre-arra…
– S mit kérsz?
– S há’ mid van?
– Ez es, az es…
– S adsz-e?
– Pénzed van-e?
– Kerül…
– S mi kell?
– S há’ mit tőtessz?
– A zidőt…
– S a’ van-e?
– Sose, s asse elég!

– Csak a teraszon lehet szi­varazni!
– Ez nem szivar…
– Nem baj!
– Ha nem baj, akkor miért küld ki?
– Ha hirtelen kontroll jő, s meglássa a füstöt…
– E’ nem füst! Gliceringőz!
– Menjenek ki a teraszra, ott aztán egymás szemébe es fújhatják, szerelmet es vall­hatnak, nem érdekel, mi­csi­nálnak!


– Látod-e? Megpróbáltuk az este azt a koktélt... Nem is lett rossz, mert elég jó lett. S az íze es finom!


– Édesanyámnak olyan kicsike a betegnyugdíja, alig tudok belőle kijőni!