Üzemzavar
– Nos, van egy jó meg egy rossz hírem…
– Igen… Mondta volt a doktor úr, hogy nem biztos, sikerül megmenteni.
– Valahogy úgy, igen. Az a helyzet, hogy történt egy kis malőr. Ehm… Egy kis zavar volt a számítógépes nyilvántartásban, valami átmeneti üzemzavar, és hát egy kicsit összekeveredtek itt a kórlapok, és…
– Én már felkészültem, doki, ne kíméljen!
– Hogy is mondjam… Nem a megfelelő végtagot amputáltuk… Illetve…
– Tessék?!
– A kórlapján az áll, hogy a bal alkarja…
– Mi vaan?!
– Ehelyett a jobb…
– Istenem!
– ...a jobb lábát…
– Miért? Mi történt a jobb lábammal?
– Ugyanaz, mint a ballal…
– Miért? Mi van a ballal?!
– Ö… ö… ö… nos, nem lesz többé szüksége cipőre…
– ...?!
– És kesztyűre sem. Egyáltalán!
– Arrrghhh…!
– Na, de jó hír, hogy hála az új diagnosztikai eszközeinknek, időben sikerült felfedezni önnél egy kezdeti stádiumú heredaganatot!

Egy előre bejelentett rablás krónikája
– Jó estét kívánok!
– Adjon isten! Parancsol?
– Így is lehet fogalmazni…
– Segíthetek valamiben?
– Persze, hogyne! Hű! de szégyellem magam…
– Csak bátran! Ki vele! Pénzre van szüksége?
– Nos, igen…
– Nézze, van nálam harminc lej készpénzben. Nem sok kápét hordok magamnál…
– Az éppen elég egy feles vodkára!
– Csak egy pillanat. Hova tettem a…
– Állj, állj, állj! Minek néz engem? Nem koldus vagyok ám! 
– Mondjuk, nem is tűnik annak… Hanem?
– Útonálló!
– Oh! És ki fog rabolni?
– Bizony!
– Hol a kése? Vagy a pisztolya?
– Mit gondol, mi ez a baseballütő a kezemben? Hajnali háromkor…?
– Szóval leüt?
– Mint a budilegyet! 
– Szerintem bőven elég volna, ha csak megfenyegetne, mire én odaadom magának a pénzt, aztán sikoltozva elszaladok!
– Áh, az úgy nem lesz jó! Felveri itt nekem a környéket, börtönbe meg nem akarok menni, ahhoz túl gyáva vagyok!
– Nézze: kísérjen el egy ATM-ig, kiveszek háromszáz lejt, aztán fel is út, le is út, mindketten megyünk a dolgunkra.
– Az sem lesz jó, mert nem szeretek tanút hagyni magam után.
– Meg akar ölni?
– Nem, dehogy! Viszont egy kiadós agyrázkódás retrográd amnéziát okoz, úgyhogy azt sem fogja tudni, mi történt magával! Majd arra ébred, hogy fekszik a földön, és a járókelők a fejüket csóválják, hogy ejnye-bejnye, részeg disznó…
– Vajon fájni fog?
– Nem valószínű, mert a hatás azonnali. Filmvágás, majd arra ébred, hogy a saját vérébe fagyva hever az úton, és teljesen ki van rabolva. Mert elviszem a cipőjét meg a kabátját is. A sapkája randa, az marad. Pfuj! Még csak szep­tember van, túléli!
– De hát ez egy Armani!
– Hamisítvány! Nekem elhiheti, korábban ruhacsempész voltam.
– Miért nem csempész inkább most is? Annak az adóhatóságon kívül általában mindenki örülni szokott!
– Az a rohadt Temu! Na, de ne szaporítsuk a szót! Elölről vagy hátulról szeretné?
– Hát, már választhatok, akkor inkább hátulról, úgy nem csúszik a sapka a szemembe…