Két nő mérgezi az étert. Rettenetes orgánum, nulla hormon, száz százalék ébresztő. Kávé nem kell, elég a hangjuk. Jó ötlet volt reggeli műsort adni nekik. Tényleg.
– Te nagyon sokat dolgozol....
– Igen! Tegnap gyakorlatilag reggel nyolctól éjfélig...
– Akkor neked nem olyan a munkaprogramod, mint a többieknek.
– Nyilvááán! Nekem gyakorlatilag nem lehet! Míg más kényelmesen napi nyolc órát, én addig... gyakorlatilag hétfőtől hétfőig dolgozom!!!
Átkapcsolok. Az eladónőkre gondolok a kenyérboltban, akik hajnali fél ötkor kelnek, hogy beérjenek faluról. Mindennap. Ők nem panaszkodnak. Gyakorlatilag.

Ismét beszélgetős műsorba cseppenek. A műsorvezető suttog, a basszus csutkán:
– Mikor rendült meg a párodban a bizalmad?
– Amióta a ferde hajlamait „nyitottságnak” kezdte nevezni!
Képzeletemben lecsúszott versmondóként jelenik meg a kérdező, az „áldozat” pedig mint aki épp most kapott allergiás rohamot az eperhabtól, és rohan az orvoshoz. Csatlakozik az „igazságtalanul megvádolt” delikvens is, sztreccsgatya-hangján:
– Ilyeneket mondani rólam?! Tegnap este hol jártál??? A mesterséges intelligencia megmondta, hol voltál, neféjjj!
Hagyom őket, némi recsegés után a korrupciót fejtegetik:
– Én a gyermek miatt loptam! Miért? Te adtál volna egy banit is mások gyermekeinek a támogatására? Hogy az esetleg jobb legyen, mint a tiéd? Már csak azért sem adtál volna! Önzésből! Én pedig büszkén loptam, a gyermekért!
Reklám következik: „Lebuktál? Mindenki tudja? Ne aggódj, hívd a Becsületvisszaszerző Kft.-t! Múlt tisztára mosása és bűnbak kölcsönzése egy helyen! Nincs időd vállalni a felelősséget? Adunk embert, akár diplomást, aki sírva vall! Közpénzt loptál? Sebaj, megszervezzük, hogy jótékonykodj, rászorulókon segíts, igény szerint kiskutyával az öledben! Becsületvisszaszerző Kft.: Tegnap tolvaj, holnap hős! Mert a szégyen csupán rosszul menedzselt PR!”
Zenei csatorna önti a tartalmát: „Ustu Roy și Mămăli Guța feat. Duș Man: You are smelling tocănița!”
A „Dolgozó Nők” betelefonálót fogadnak:
„Mocsoki Ladislau..., Lász­ló vagyok. Maguk mit vájjogtatnak annyit?! Ez műsor??? Maguk pont olyanok... vagytok, mint a volt feleségem! Attól sem lehetett szóhoz jutni! Az képes volt elmondani elejétől végéig a Dallas sorozatot! Mire befejezte, úgy néztünk ki, mint Sue Ellen, miután betévedt az italangróba! Vagyis ahogy másnap kinézett! Mert aznap neki jó volt! Nekünk nem!”
A sztreccsgatyás perelt az eperhabossal:
– Nekem a csetdzsipiti működik a Nokija ötvenegytízesen es, te!
– Hallgass, te! Hogy nézel ki, te?!
– Te hallgass, te! A Peppa malac élőszereplős verziójába se vennének fel!
„Și acum urmează o piesă făcută într-o coproducție ro­mâ­no-maghiară! Boss-Sultan și Boss-Sen-Sei feat Boss-Gor: O gură și un gur!”
– Annyira felhúztam magam ezen a mocsok Mocsokin, hogy be kelletett vegyek egy bionaturál nyugtatót.
– S megnyugodtál?
– Nem. De most már, gyakorlatilag, nyugodtabban vagyok ideges!
Kikapcs. Vége. Vagyis csak gyakorlatilag. Mert a két nő tovább mérgezi az étert. Csak most már a fejemben.