Boldog halottak napját, szomszéd, kellemes gyúj­togatást!
Bírjátok-e, na? Ne sírjatok, mert nem sírok én se. Tizennégy év egy korty ital nélkül, tudod-e, milyen volt? Nemhogy nehéz, nagyon nehéz. Aztán szerencsére bétöltöttem a tizenötöt. Fiatalok voltunk, hallod-e, még a ködöt es megittuk vóna, csak szédítsen. Fájt es úgy s annyit a fejem, hogy egy kutya biztos megdöglött vóna, de én itt vagyok, met azt es kibírtam. Itt vagyok, met engem apám mán kicsi koromban bétanított. Aszonta, reggel, mikor felkelsz, a kezedet rögtön nézzed meg, s ha az ujjaid előfelé állnak, akkor az azt jelenti, hogy baj nincs. S ha baj van, akkor szóljál nekem, de inkább ne legyen. S okos ember volt, tudod-e? Me mondd meg, mit csináljak, most, hogy az asszony a télikabátot nekem megrendelte, akasszam-e fel magam? Nem lehet, érted-e, met lehet, kiderül, s akkor a tányérokot a fejemen mind esszetöri, de lehet, hogy még a fazekakot es. Nem hagyom magamot, érted-e, úgy állok, mint a fenyő a Hargitán, s a derekam es pont úgy recseg. Pedig most olyan menet van, hallod-e, hogy az embernek a csóré testyéről még a bőrt es lehúzzák. S mikor mondom ennek a Géza komámnak, hogy né, mi a helyzet, aszongya, hogy még jó, hogy lehúzzák, s nem fel, met fel hiába es húznák, ahhoz münk mán egy cseppet vénecskék vagyunk.

Ne sírjatok, hallod-e, met régen se volt jobb. Nagyapámnak es a szegénységben, aszonta, annyi haszna vót, hogy aludhatott akármikor es nyugudtan, met a kommunisták tőle semmit elvenni nem tudtak vóna.

Ezeket a mienkeket? Ezeket-e, amelyikek a vizet addig modernizálták, hogy jól megdrágult? S a szemetet, hallod-e? Azt mondja nekem az asszony, mostantól ötfelé válogatjuk. Állít neki, teszi a vidret elém, s a pungákot, s azzal a hétvége telik es el. Én nem tudom, kik ezek, te, de ha Istent ismersz, mondjad meg nekik, hogy erősen szépen megkérem őket, immá többet egy darabig, ha lehet, ne mind modernizáljanak. Üljenek ők es nyugudtan, s ha valami méges eszikbe jut, igyanak meg inkább egy üveg sert vagy egy-két pohár pálinkát. Én immár komposztálni annyit komposztáltam hátul a kertben, hogy az őszön, meglátod, akkora meggyek lesznek nállam, mint egy egy fodballabda, csak eppen egy csepp szesz nincs, amit reatőccsek.

Bírni kell ezt, hallod-e. Az asszony a pénzt a lajbizsebekből összeszedte, s holnap megyek, s az adót es kifizetem. Hazafelé, lehet, még egy flakony sört es veszek. A kezeteket nézzétek meg, arra figyeljetek, s ha az ujjaitok eléfelé állnak, eresszétek. Ha baj van, nekem szóljatok, de inkább ne legyen. Ne sírjatok, met nem sírok én se.