Mesebeli túra a Görgényi-havasokban: kastélytól a vízesésig
Kicsit átruccanunk a szomszéd megyébe, de aztán visszakanyarodunk a mienkbe, közben felkeresünk a Görgényi-hegység lábánál néhány – kevésbé ismert – látványosságot: a görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyt, Görgény várának romjait, aztán a Mocsár-erdő rezervátumot, ahol 600–700 éves fák állnak, majd a maroshévízi termálvízesés zárja a kirándulást. Tartsanak velünk!
Remek tavaszi szabadidős tevékenység a kastélyok felkeresése, a Maros megyei Görgényszentimrén található pedig pluszvonzerővel is bír, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy „három az egyben” látványosságot nyújt a turistának, hiszen van egy szép dendrológiai parkja, és fölötte a dombon várromok is várnak.
Rudolf trónörökös nyomában
A Görgényi-havasok lábainál fekvő Görgényszentimrére vezető út is szép, a település központi részén pedig könnyű rátalálni a Rákóczi–Bornemisza-kastélyra, amely meglehetősen jó állapotban várja a látogatókat. Belső tereibe nem léphetünk be (sajnos!), de a reneszánsz és barokk jegyeket hordozó épületegyüttes, a kertje és a mögötte lévő park önmagában is látványos, főleg tavasszal. Mi a magnóliavirágzás idején jártunk ott legutóbb, gyönyörű volt.

A kastély elődjét az 1600-as évek közepe táján vadászkastélynak építtette I. Rákóczi György, de tartottak itt erdélyi országgyűlést is, aztán az 1700-as években a Bornemisza család tulajdonába került. Ők voltak, akik „újrahasznosítva” a már felhagyott vár köveit, bővítették, átalakították a kastélyt. Bő egy évszázaddal később már Habsburg–Lotaringiai Rudolf trónörökösé az uradalom, aki ismét átépítette a kastélyt, ekkor készült például a homlokzat tornáca, illetve egy gabonást barokk stílusban vendégházzá alakítottak – nem véletlenül, mert nagy vadászatok helyszíne volt a főúri birtok.
Erdészek a kastélyban
Rudolf öngyilkossága után a magyar állam erdőőri iskolát létesített itt, és az erdészeti szakképzés az 1990-es évekig szinte megszakítás nélkül működött (persze más-más háttérrel). Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy egyéb kastélyoktól eltérően itt majdnem eredeti formájában és méretében megmaradt a park. Ez ma Erdély egyik legjobb állapotban lévő arborétuma.
A dendrológiai park tíz hektárnál is nagyobb területén több mint 350 növényfaj, közöttük egzotikus fák és cserjék tekinthetők meg, van, amelyik mellett áll tájékoztató tábla, a legtöbb esetben viszont sajnos nincs. Régi sétányok töredezett maradványai, egy viszonylag ép pavilon és egy tavacska kis szigettel segít elképzelni, hogy milyen lehetett egykor a park, amikor, mondjuk, egy nagyobb társaságot látott vendégül a kastély…
Volt egy vár…
Találkoztunk egy mókussal is, miközben a kastélypark szélén emelkedő dombra kapaszkodtunk fel. Az ösvény vége felé érdemes már figyelmesnek lenni, mert a növényzet mögött feltűnnek az egykori várfal maradványai. Igen kevés maradt meg Görgény várából, amely királyi erősség volt a középkorban, de Hunyadi János tulajdonában is állt egy ideig. A domb tetején egy tündéri tisztáson a romok szomszédságában egy kis kápolnát találunk, a fáma szerint ennek építésénél is a „kézügyben” lévő ősi köveket használták fel.
Évszázados fák között
Egyéb közeli látványosság után kutatva leltünk rá a Mocsár-erdő rezervátumra, mely egy igazi rejtett kuriózum: az ország egyik legrégebbi erdője ez, 1932 óta védett természetvédelmi terület, és egyáltalán nem mindennapos élmény 700 éves fákat látni, megérinteni benne. Szászrégentől nem messze, Görgényoroszfalu, Felsőbölkény és Gögényszentimre között, körülbelül 45 hektáros, mocsaras, nedves területen található, és mintegy 300 olyan bükk-, valamint tölgyfát azonosítottak itt, amelyek 650–720 évesek, és 10–15 évente hoznak termést. Jó néhány példány másfél–két méteres átmérőjű, és akár a 10–15 méteres magasságot is eléri. Egyébként itt, az erdő közelében van az ország egyik legszebb nárciszmezeje is.
Visszakanyarodva az országútra, Szászrégen irányából haladunk Maroshévíz felé. A látvány mesés, az út a Maros felső folyása mentén, a Görgényi- és Kelemen-havasok között, vadregényes tájakon visz. Aztán visszatérünk megyénkbe, és levezetésként megállunk még egy apró geológiai gyöngyszemért. A maroshévízi termál-vízesés travertin- és mészkőlerakódásokból alakult ki, ásványi anyagokban gazdag a vize – de ami a turista szemét vonzza, az a lenyűgöző látványa. Mi tavasszal láttuk, de sokan mondják, hogy télen, ha befagy, még varázslatosabb hatása van.
