Ez is aztán, hallod-e, a harmadikról! Hogy ez állandóan nyitogatja a lépcsőház ajtaját! Meg kell bolondulni! Nekünk a seggünk fagy bé itt a földszinten, de ő nyitogatja. Egész héten nincs is itthon, aztán ha hazajön, áll neki, s nyitogatja. Egy ilyen gyüttment albérlő. Egész januárban lestem a kukucskálón, onnan jöttem rá, hogy ő az, aki feszt kinyitja s úgy hagyja. S nem elég az hozzá, még ki is támasztja! Elhordtam az ajtó mellől az összes követ, hátra a kukák mögé, de ő mindig hoz újat. Érted? Hozza a csomagtartóban valahonnét. Múltkor meglestem, hogy jön be, s a kezében egy kő, s támasztja ki vele az ajtót. Hozza magával a követ, érted! Meg kell bolondulni! Mondom neki, ne mind nyitogassa azt a rohadt ajtót, de ő, hogy büdösség van az egész lépcsőházba’, jő fel a pincéből a káposztaszag, azt mondja, meg hogy valaki állandóan olyan büdöset főz, hogy már csergőóra se kell neki, mer’ az a büdösség kelti őt hajnali ötkor! Biztos fokhagymafőzelék görényszarral, azt mondja, s közbe’ nézett rám azokkal a hülye szemeivel. Meg kell bolonduljak! Mer’ könnyen beszél az ilyen, csak rendelgeti a pizzát, s a pincét telihordja sílécekkel s szánkóval. Ahelyett, hogy tenné el szépen a káposztát s a muröturát, min’ a többi normális ember! Milyen az ilyen? Most mondd meg… Meg kell bolondulni! Mondom neki, ha olyan nagyon melege van, nyissa ki a termopánt a harmadikon, s szellőztessen ott! Há’ de nem, mer’ bejön a por meg a zaj, azt mondja. Leszerelem én a kilincset arról a termopánról, mondom, s aztán majd min’ nézhet, de azt mondja erre, hogy úgyis kinyitja, s ha kell, le is szereli azt a rohadt ajtót, s leadja a REMAT-hoz, s hogy én csak ne fenyegessem, mer’ mind leönti a pincében a pityókámat motorinával! De hallod-e, én az ilyenektől nem ijedek meg, az ilyen nagy mamlaszoktól! Velem nem lehet izélni, hívattak már bé engem a szekuhoz is aláírni, s akkor se szartam bé, most pont egy ilyentől kéne?! Egész héten elvan valamerre, aztán ha megjön, nyitogatja az ajtót. S a nyáron, hallod, egész végig csukogatta! Mi nyitottuk ki, ő csukta vissza! Mi döglöttünk meg a nagy hőségbe’, erre ő csukogatta, mer’ hogy szerinte jön bé a por meg a zaj! S bezzeg, amikor hideg van, feszt kinyitja! Most mondd meg, milyen ember az ilyen? Azt se lehet tudni, micsinál, miből él… Csak jön haza pénteken, ki tudja, honnét, s nyitogatja az ajtót! S mikor nem kéne, becsukja! Azt mondja, kamionsofőr, de tudom én, amit tudok! Biztos drogos. Mondtam én neki, vegye le halkabbra azt a bumbum zenét, mire azt mondja, hogy az nem bumbum zene, hanem az elsőn fallabdázik annak a részeges villanyszerelőnek a hülye gyereke, s különben is foglalkozzak a magam dolgával, s hogy minden szombat reggel nem kell porolni a perzsaszőnyeget! S há’ neki mi köze hozzá, há’ nem? Nem ő mondja meg, mikor porolhatom a saját szőnyegemet! S különben is, vegye bé a biciklijét a lépcsőházból, mer’ egyszer kihasítja a kerekét valaki. De hogy én ne sokat ugráljak, mer’ ha valami baja esik a biciklinek, egy szép napon bekeni degenyeggel a porolót, vagy odaszarik a lábtörlőmre, s az ajtómat is felgyújtja. S hogy törődjek a magam dolgával meg azzal, hogy minden vasárnap reggel hatkor ne burrogtassák a fűnyírót a blokk körül, mert nem lesz jó vége! Mondom, most már azt is tudom, hogy ki szúrta le az ácskapcsokat a fűbe! Hogy szegény Béla mit mérgelődött, mikor szecskába szakadt a damilos kaszája… Meg kell bolondulni!