borús égbolt
Farsang egykor és ma
A farsang, amely vízkereszttől húshagyókeddig tart, egész Európában néphagyományokban gazdag időszak. Csúcspontja a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amikor nagy mulatságok közepette dramatikus játékokkal, alakoskodással búcsúztatják a telet.
A farsang régi tavaszváró, évkezdő ünnep, ezt az időszakot évszázadok óta a mulatás, az evés-ivás, maszkos-dramatikus játékok jellemzik.
Dramaturgiai játékok pontos forgatókönyvvel
A farsangtemetés a hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt. Legfontosabb kelléke a telet jelképező szalmabábu – több faluban Illésnek nevezik –, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére, és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. A siratóasszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják „az elhunytat”, miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottvivők kezét-lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet élén halad a „pap” a „kereszttel”, ami általában egy aszalt szilvával, pattogatott kukoricával és szalagokkal díszített gereblye, őt pedig a két zászlóvivő kíséri a vállra vetett, mogyorófa boton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposztazászlóval.
A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábut, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva „felmagasztalják” az ott lakókat, színesen elmesélve ismert történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábu égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és „zsoltáréneklés” során. A kiszebábu vagy szalmabábu égetése során a tűz, a füst és a hamu tisztító rítusai elevenednek meg.
Nem csupán játék!
A farsanghoz kapcsolódó rítusok alkalmával az emberek álarc mögé bújtak. Ennek többszörös jelentése – az élet tisztelete, a varázslat része, újjászületés, kettősség, titokzatosság – volt, s nem csupán játékot, hanem az élet tiszteletét is jelenti.
A téltemető szertartások, farsangi mulatságok már nemcsak a felnőttek körében, hanem a legkisebbek számára is a tavasz közeledtét, a tél elűzésének módját jelentik az iskolákban és óvodákban. A különböző mesehősöket, állatokat megjelenítő farsangi jelmezek és álarcok viselete által ők is megélhetik az átváltozást, az ünnepi időszak nyújtotta kikapcsolódást.
