Fegyveres konfliktusok, katasztrófák és éhínségek idején a híradások legtöbbször csupán a krízisövezetekből menekülők tömegeit mutatják. Ritkábban esik szó azokról, akik ilyenkor az ellenkező irányba tartanak: azokról a segélymunkásokról, akik életüket kockáztatják azért, hogy ivóvizet, élelmiszert és orvosi ellátást vigyenek a legveszélyesebb területekre. Ma, a humanitárius segítségnyújtás világnapján az ő áldozatos munkájuk előtt tiszteleg a világ.

A dátum nem véletlen: 2003. augusztus 19-én pusztító bombatámadás érte az ENSZ bagdadi székhelyét a Canal Hotelben. A merényletben 22 humanitárius dolgozó vesztette életét, köztük Sérgio Vieira de Mello, az ENSZ emberi jogi főbiztosa. Az ENSZ Közgyűlése e tragédia emlékére nyilvánította augusztus 19-ét humanitárius világnappá (World Humanitarian Day). Noha a civil lakosságot és a segélymunkásokat védő nemzetközi humanitárius jogot elvileg minden konfliktusban tiszteletben kellene tartani, a valóság sajnos egyre komorabb képet mutat. Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) adatai rámutatnak: az utóbbi években rekordmagasra emelkedett a szolgálat közben életüket vesztett, megsebesült vagy elrabolt segélymunkások száma. A világ legveszélyesebb válságövezeteiben a humanitárius jelzések és szimbólumok sokszor már nem jelentenek védelmet. A mai emléknap nemcsak tisztelgés a mindennapi hősök előtt, hanem határozott felhívás is a világ döntéshozóihoz: a humanitárius dolgozók elleni támadások háborús bűncselekménynek minősülnek, a védelmük biztosítása pedig közös emberi felelősségünk, és elengedhetetlen feltétele a segélyakciók megőrzésének.