Sokszor halljuk, hogy fölösleges a múltban vájkálni, el kell engedni a fájó dolgokat, de azt is, hogy úgysem lehet minden rossztól megóvni a gyermeket, elfelejti vagy megedződik, meg egyébként is: teher alatt nő a pálma. Eközben azt látni, hogy mégis vannak emberek, akik jól láthatóan nem tudják letenni a nehéz gyermekkorból hozott terheket, mások pedig traumák elszenvedése után tényleg képesek megerősödve továbblépni. Vajon miért? El lehet nyomni a korai ne­gatív megéléseket annyira, hogy később ne okozzanak prob­lémát? Vagy mégsem?

Azok az ártalmas gyermekkori tapasztalatok…

Egy ideje már jól ismert az úgynevezett ACE-ek létezése és esetleges hatása – az ACE (Adverse Childhood Ex­pe­riences) ártal­mas gyer­mek­kori tapasz­ta­la­tokat je­lent. A 90-es években az Egye­sült Államokban vé­gez­ték el az első nagyobb, több ezer alany kikérdezésén ala­puló vizsgálatot, amely azt kutatta, hogy a gyermekkorban ismé­telten átélt negatív él­mé­nyek kihatnak-e a felnőtt­kori testi-lelki egész­ségre. – A kérdőívben tíz rend­sze­resen előforduló ese­ményt és ked­vezőtlen kö­rül­­ményt sorol­tak fel. A kér­dések arra vonatkoztak, hogy az ala­nyoknak volt-e ré­szük fizi­kai, érzelmi vagy szexu­ális bántalmazásban, va­la­­mint fizikai vagy érzelmi elhanyagolásban, továbbá arra, hogy valamelyik szülő szen­vedett-e mentális betegségben, volt-e börtönben, előfordult-e függőség a családban, a gyer­mek elveszítette-e valamelyik szülőjét válás vagy elhalálozás következtében, valamint hogy valamelyik szülő (jellemzően az anya) volt-e családon be­lüli bántalmazás áldozata – rész­letezte Dimény-Varga Tün­de pszichológus, gyermek-pszicho­terapeuta.

Mi van, ha magas a pontszám?

Ráadásul kiderült, hogy az ártalmas gyermekkori él­mények (ACE) nemcsak pszichés beteg­ségekre hajla­mosítanak, hanem olyan tes­ti betegségekkel is össze­függésbe hozhatók, mint pél­dául a szív- és érrend­szeri betegségek, bizonyos lég­ző­szervi, emésztőrendszeri za­varok kialakulása, elhí­zás vagy a daganatos meg­be­­te­gedések – emelte ki a pszichoterapeuta –, de össze­függés van a negatív gyer­mek­kori tapasztalatok és az alvászavarok, a kü­lönféle egészségkárosító maga­tar­tás­formák (pl. kockázatos szexu­ális viselkedés) és a függőségek között. Sőt, minél több pontot ér el a személy az ACE-skálán, annál valószínűbb, hogy több évvel rövidül az élettartama – tette hozzá. Egy magyarországi kutatás is bizonyította, hogy sokkal nagyobb eséllyel válnak kábító­szer-használóvá azok, akik több negatív élményt éltek át gyermekkorukban (akiknek 6 vagy annál több pontjuk volt az ACE-skálán), mint azok, akik nem. Ugyanakkor jóval nagyobb volt náluk a depresszió előfordulásának esélye, és nőtt a visszatérő öngyilkossági kí­sérletek száma is.

Nemcsak egyéni, társadalmi kérdés is

Dimény-Varga Tünde szerint ki kell mondani: ha olyan kör­nyezetben nő fel a gyermek, ahol gyakran van verés, po­fon, ahol gyakori a bíráló, megalázó hangnem, ha például apa alko­holbeteg és néha megüti anyát, vagy elváltak a szülők, és prob­lémás a kapcsolattartás, eset­leg el is tűnik a színről az egyik szülő, akkor nagy való­színűséggel testileg-lelkileg káro­sodik. – Bár nem minden esetben érezhetők azonnal ezek a ha­tások, ha a gyermek hat­hatós, szakszerű segítség nél­­kül nő fel, egész életére kihat majd a gyermekkorban elmaradt törődés, a bán­talmazás vagy a felnőttek, a család disz­funkcionális mű­kö­dése miatt előállt káosz – hangsúlyozta a pszicho­te­­ra­peuta. – Az ártalmas gyer­­­mekkori élmények és a későbbi pszichés és testi egész­­­ség között létező kap­cso­lat komoly társadalmi, nép­egészségügyi kérdés is, éppen ezért az ACE és a PCE kérdő­ívnek ott kellene lennie például minden polgármesteri hivatal, minden közoktatási intézmény vezetőjének az asz­talán, és prioritásként kellene kezelni az ártalomcsökkentést – véli a szakember. De mit te­hetnek a felnőttek az ártalmak csök­kentéséért? És mi az a PCE?

A közösség ereje

Egy másik nagy vizsgálat bi­zonyította, hogy vannak olyan gyermekkori pozitív emo­cio­nális élmények – PCE (Positive Childhood Experiences) –, ame­lyek képesek ellensúlyozni, ne­tán csökkenteni az ártalmas megélések, traumák hatását. – Azt találták, hogy azok a gyermekek jutnak túl a negatív tapasztalatokon úgy, hogy csök­ken az esélye a későbbi betegségek kialakulásának, akik olyan csa­ládban nőnek fel, ahol lehet beszélni az érzésekről, ahol a nehéz helyzetekben van támogatás. De az is jó, ha a gyermek tartozik egy kö­zösséghez, örömmel vesz részt a közös tevékenységekben, ha az is­kolában is megélheti az összetartozás, a valahová tar­tozás élményét, ha vannak támogató barátai, ha a szü­lőkön kívül van legalább két felnőtt az életében, akik igazán törődnek velünk, valamint otthon is van egy felnőtt, aki mellett biz­tonságban érezheti magát – sorolta Dimény-Varga. Mint láthatjuk, ha van is gond a családban, a közösség – iskola, sportcsapat, rokonok, pedagógusok, ifjúsági vezetők stb. – támogató, befogadó, el­fogadó, megtartó erejének je­lentős szerepe van abban, hogy a gyermekek – negatív él­­ményeik ellenére is akár – egészséges felnőttekké vál­janak.