Thor, a Mennydörgés Istene ép­pen menekült Jotunheimből, a jégóriások ellen vívott vesztes csatából, amikor a Bifröszt záródásakor kiejtette kezéből Mjölnír nevű pörölyét, ami a világok együttállása miatt éppen Kisvég nevű falu kellős közepébe zuhant, ahol az Útügyi Hivatal  mun­katársa zord szemekkel követte a „Compania Națională de Autostrăzi și Drumuri Naționale din România, secția drumuri naționale: Fundu Mic” számára jóváhagyott 38 millió euró maximálisan hatékony elköltését a felújítandó 800 méteres útszakaszon.

– Mi a franc?! Kalapács az égből? Hát tényleg, Isten nem bottal ver, az biztos! Pont az út közepibe? Ne dudálj! Menj, most cirkuszolj, hogy országosan levágták a kötelező biz­tosítások bónuszpontjait! Vagy menj neki a kalapácsnak, hogy még annyi se legyen! Mit nézel te es, kölyök? Ejsze olyan jól megy a „Moromeții”? Menj, tanulj, osztán ne bőgj, hogy csak 24 százalékos a sikeres érettségizők aránya, s te épp a 25.-be vótál! Kalapács az út közepin. Engemet „aviz psihologic inapt”-tal rúgnak ki az ARR-től! Mit ír rajta? ASGARD???
– Háló, Ázgárd?
– Igen, itt a Mindenek Atyja, Odin.
– Jó napot kívánok, tiszteletem, Odin úr! Ne, legyen szíves szóljon a kedves fiának, Thornak, hogy a kalapácsát itt hagyta nálunk, az interszekcióba, felemelni nem tudjuk, s csak kerülgessük.
– Sajnos hiába szólok, nem tu­dunk lemenni érte, mert Heimdall a Bifrösztnél sztrájkol, mivel nem kapta meg a budzsetárisoknak meg­szavazott 50 százalékos fizetés­emelést. Egysze­rűen nem érti meg, hogy bár országos érdekeltségű in­tézménynél van al­kalmazva, az ön­kormányzattól kapja a fizetést, s így az emelés nem jár neki.
– Ne, mü a kalapácsot próbáltuk felemelni: először megetettük Fekete László erős emberünket Benke Laci bácsi keresztpanírozott, pulyka­mell­­sonkás, 24 tojásos tésztájával, amely hagyományos módon bundás csülökbe volt töltve, de ő se tudta megemelni a kalapácsot.
– Igen, csak az tudja megemelni, aki méltó rá.
– Jól van, engemet nem érdekel!
– Sajnos nem megy a Bifröszt. De ön esetleg nem próbálja megemelni?
– Ne, uram, köszönöm az elismerő biztatást, igaz, egyik kezem temető, s a másiktól még én es félek, de nem merem megemelni, me véletlenül le találom törni a nyelit, s osztán magik engemet elévesznek.
– Akkor sajnos nincs megoldás!
– Nincs?!
– Nincs.
– Az út közepire van lecseszve az a kalapács, uram! Megmondom, mit fogunk csinálni: ha most el nem viszik, lefényképezzük, lebilincseljük, az 250 lej. Ha 48 órán belül es itt lesz: 1200 lej lesz a büntetés! Ha akkor sem viszik el, 12 000 lej plusz a bírósági tárgyalás! S ha ez sem elég, akkor még reajön a Taxa de mediu környezetrombolásért, s a tetejibe osztán a marosvásárhelyi ítélőtábla es megfeni magikot, hogy a kalapácsra reaírt „Asgardi városháza tulajdona” feliratot nem lehet lefor­dítani úgy, hogy „Proprietatea Pri­măriei din Asgard”!
– Uram, ön Romániából telefonál?
– Igen!
– S megvan még a kalapács?!