Ha kevés időnk jut a pihenésre, a szervezetünk okosan alkalmazkodik, feláldozza a felületes alvást, és megóvja a legmélyebb, pihentető szakaszt. Ilyenkor gyorsabban is alszunk el, vagyis hatékonyabban használjuk ki az időt. Amikor a rövid éjszakák után végre kialhatjuk magunkat, a fizikai helyreálláshoz elég egy-két hosszabb és mélyebb alvás. Nem kell minden elmaradt órát „bepótolni”, bár az agyunk teljes felfrissüléséhez kellhet még pár nyugodt éjszaka.

Az okoseszközök adatai ráadásul becsapósak, mert az alvásigényünk nem egy fix szám: van, akinek elég hat óra, másnak kilenc kell. Ráadásul ez folyton változik: ha betegek vagyunk, edzünk, télen eleve többet alszunk. Kutatások bizonyítják, hogy ha az eszközeink azt mondják: rosszul aludtunk, már ettől az információtól fárad­tabbnak, feszültebbnek érezzük magunkat másnap, ami a következő esti alvást is elronthatja.

A jó hír, hogy a testünk arra van tervezve, hogy kibírja és kiheverje a rossz éjszakákat. Felesleges tehát az órákat számolgatni: egyáltalán nem baj, ha nem tudjuk hajszálpontosan bepótolni az elvesztett alvást.