Minden év augusztus elsején a méhészek számot vetnek az előző szezon eredményeivel. Idén sem volt ez másként, ám sokak számára az idei számok keserű szájízt hagytak. A 2025-ös év már a méhészetek kezdetén komoly gondokat okozott: ősszel sok méhész szembesült a kaptárelhagyás jelenségével, amit a téli méhpusztulás tetőzött. A veszteségek tavasszal elérték a 45-50%-ot, de olyan méhészetek is voltak, ahol az állomány teljesen elpusztult.

Sok méhész kénytelen volt tavasszal új méhcsaládokat vásárolni a tél során elpusztult családok pótlására vagy a legyengült családok megerősítésére. Mivel kevés méhcsaládot kínáltak eladásra, a vásárlási ár 450–500 lej között mozgott.

A tavasz sem volt kedvező: a meleg idő korai virágzást idézett elő, de a méhcsaládok még nem voltak elég erősek a tavaszi hordás kihasználására. A teljes virágzás idején bekövetkező fagyhullám nemcsak a gyümölcsfákat, hanem az akácot is érintette, így sem tavaszi virágméz, sem akácméz nem keletkezett. Sok méhésznek etetéshez kellett folyamodnia, hogy a családok ne éhezzenek, és a fiasítás ne szakadjon meg, ám a hideg így is visszafogta a fiasítás mennyiségét.

A vándorméhészek, akik a repcére települtek, szintén a kedvezőtlen időjárás viszontagságaival szembesültek. A nyár elejére a kaptárokban fújt a szél, és bár a vándorméhészek a hárs- és napraforgó-virágzásban reménykedtek, az állóméhészetek a kaszálók virágait várták. A nagy szárazság miatt azonban sem a hárs, sem a napraforgó, sőt, a havasi kaszálók sem hozták a várt eredményt.

Vándorméhészetek esetén a termésátlag kaptáronként alig érte el a 20-25 kilogrammot (hárs és napraforgó), amihez hozzájött egy kevés repceméz is, így a teljes termés átlagosan 30 kilogramm körül alakult. Országos viszonylatban azonban ez csak 20-25 kilogramm lehet, ami jelentősen elmarad a sokévi 60-70 kilogrammos átlagtól. Állóméhészetek esetében a hozam a helyi adottságok függvénye volt, így ott az 5–10 kilogrammos átlag volt jellemző.

A gyenge hordás a méhcsaládok fejlődésére is rányomta bélyegét: a szezon végére sok méhész nagyon gyenge családokkal maradt, ami a következő évre nézve nagy kihívást jelent, ha nem sikerül ősszel serkentő etetéssel megerősíteni őket.

A nehézségeket növeli a piac helyzete: a kereskedők mindössze egy lejt ígértek a tavalyi árhoz képest, ami szinte semmit sem jelent. Sok méhész raktáron tartja a tavalyi mézet, csak azok adták el, akik anyagi helyzetük miatt erre kényszerültek.

A méz több kereskedőn keresztül jut el a boltok polcaira, így a szabadpiaci ár alatt jelenik meg, és gyakran kérdéses a csomagolás tartalma. A mézfogyasztóknak ezért azt javaslom, hogy lehetőség szerint termelőktől vásároljanak mézet: ez biztonságot nyújt számukra, és a termelőknek is biztosítja a megélhetést.