Amikor 1955-ben a NOB az 1960-as rendezési jogot Squaw Valley-nek, az amerikai völgynek adta, az Asszonyok Völgyében akkor még semmilyen sportlétesítmény nem létezett, de négy év alatt a jenkik fantasztikus sportcentrumot varázsoltak. A versenyzők száma több százzal esett vissza. A 35 éves finn Velko Hakulinen északi összetettben az eddigi négy olimpiai érmét még hárommal egészítette  ki. A nemzetek pontversenyén a szovjetek nyertek a házigazdák és a svédek előtt. Magyarország három sportolóval vett részt, a versenyzők a 24. és 54. helyen végeztek. Románia nem vett részt az ötkarikás játékokon.

Tekerőpatakról Innsbruckba

A tengerentúli játékokat követően az amerikai dombok után a 2000 méternél magasabb osztrák hegyekben, Innsbruckban rendezték az 1964-es olimpiát. Ez volt az első téli ötkarikás játék, ahol a résztvevők száma meghaladta az ezret. A svéd sífutó Sixten Jernberg harmadik olimpiáján még két arannyal egészítette ki addigi hat érmét. A hazaiak hazai pályán minden aranyat elhódítottak a lesiklószámokban. A szovjet gyorskorcsolyázó Lidia Skoblikova minden számban (4) győzött, ahol elindult, ezzel hatra egészítette ki aranyérmei számát, amellyel 1992-ig vezette a legtöbb olimpiai aranyat szerző női sportolók rangsorát. A nemzetek rangsorában a Szovjetuniót Norvégia és Ausztria követte. Magyarországot három sportágban 28 sportoló képviselte. Utoljára voltak jelen a jégkorongozók, akik minden mérkőzésüket elveszítették. A legszorosabb a jugoszlávok ellen volt (2-4), a legjobban az oroszoktól kaptak ki (1-19). Jakabházy Lászlóval, a csapat tagjával a Nemzetközi Olimpiai Akadémia könyvtárában felfedeztem egy olyan kiadványt, amelyben egy fényképen ő volt a nagy orosz medvék között. Mutattam neki, mire azt mondta: „Sajnos még nagyobb volt a különbség, és ez azóta egyre nőtt.” A legjobb eredményt a 3 x 5 km-es váltó érte el: a nyolcadik helyen végzett. Romániát 24 sportoló képviselte. György Vilmos ötödik helyével az első székely, aki olimpiai pontokat szerzett.

György Vilmos sílövő 1941. február 3-án született Tekerőpatakon. Már a tekerőpataki iskolában Buturka János felfigyelt kivételes tehetségére. Az elemi iskola elvégzése után a gyergyószentmiklósi Akarat sportolója lesz. 1957-ben megszerzi első országos ifjúsági bajnoki címét. 1964-ben a brassói Dinamo versenyzőjeként megszerzi első országos bajnoki címét. Első olimpiáján érte el legjobb eredményét: ötödik lett 1,26:18-as eredménnyel. Gherghe Vilmos – így nevezték a román sportvezetők – György Wilhelm – így szerepelt az olimpiai jegyzőkönyvben – az első időmérőnél ő az egyetlen, aki 23 perc alatt teljesített, a másodiknál a második ideje van (42:00), a harmadiknál harmadik (47:15). Az 1,22:18-as idejével célba éréskor a második, de a két elrontott lövésére négy perc büntetést kapott, így maradt le a dobogóról. Két olimpiai pontjával így is a mai napig a legsikeresebb székely olimpikon a téli ötkarikás játékokon. A 14. helyen végző, ugyancsak Romániát képviselő Carabelea Constantinra 8 percet vert, pedig társa tisztán lőtt.

Jégen a székelyek

Az első ízben kijutó romániai jégkorong-válogatott 16-os keretében 10 székelyföldi játékos volt. A romániai hokit az ötvenes évek végén kezdték jegyezni. Stafiet, Măzgăreanut, Flamaropolt egy tehetséges csíkszeredai gárda váltotta fel. 19-20 évesen a felnőttválogatott tagjai lettek a Szabó ikrek, AndaNevüket egyből románosították. Az 1960-as olimpián nem vettek részt. 1961 márciusában a svájci C csoportos vb-n feljutottak a második értékcsoportba. Az 1964-es olimpia előtt két hónappal Ladislau Horsky személyében cseh edzőt szerződtetett a szövetség.
Az olimpia nyitóünnepségét  január 29-én reggel tartották. Délután kettőkor már az Egyesült Államok ellen jégre léptek a székely fiúk, akiktől 7-2-re kikaptak, másnap pedig a lengyelektől szenvedtek 6-1-es vereséget. A cseh edző összevissza rakta a sorokat – szétszedte a gólerős Szabó ikrek csatársorát –, ám húzásai nem jöttek be, így visszaállította a régi, jól bevált ötösfogatokat. A japánok ellen sokáig döntetlenre állt a játék, ám végül 6-4-re nyertek az ázsiaiak. Február másodikán döntetlent játszottak a jugoszlávok ellen (5-5). Majd ismét becsúszott egy vereség a norvégokkal (2-4) szemben. Végül három  győzelemmel zárták az olimpiai turnét: az osztrákokat 5-2-re, az olaszokat 6-1-re, a magyarokat 8-3-ra múlták felül, ezzel negyedikként zárták a B csoportot, és a Fair Play kupát is elhódították.
Ejtsünk szót a csapat székely tagjairól! André Miklós 1939. december 8-án született Csíkszeredában. Az Akarat színeiben kezdett el jégkorongozni, majd átigazolt a Lendülethez. 1956-tól ifjúsági válogatott, 1959-től pedig a felnőttválogatottat erősítette. A katonaságot leszámítva mindig Csíkszereda mezében játszott, neki szebben csillogott a székely ezüst, mint a fővárosi arany. 1968-ig nyolcvanötször szerepelt a nagyválogatottban. Pályafutása csúcsa az 1964-es olimpia. Egy gólt ütött, a magyar válogatott ellen volt eredményes.
Bíró Antal (Tóni) (Csíkszereda, 1939. szeptember 30.) gyorskorcsolyázóként kezdte sportolói pályafutását, majd a rövid életű Spartacus jégkorongozója lett. Innen a Haladás és a Termés következett. Érettségi után örökre elhagyta szülővárosát. 1958–62 között egyetemistaként a kolozsvári Tudományt erősítette, majd a bukaresti Steauát választotta. 1959–1971 között 146-szor volt válogatott. A Steauával hétszer nyert bajnoki címet, az 1964-es B csoportos vb-n bronzérmet nyert a csapatnak. Egy-egy gólt ütött az amerikai és az osztrák csapatnak, kettőt a magyar válogatottnak.
Janovits Endre (Csíkszereda, 1948. június 8.) tizennégy évesen már játszik a csíkszeredai Hargita csapatában. Tehetsége hamar feltűnik és korán tagja lesz az ifi válogatottnak. Itt összesen 23-szor öltheti magára a címeres mezt. Sikeres felvételi után a testnevelési főiskolára kerül, s a fővárosiak frissen alakult egyetemista csapatát erősíti olyan csapattársakkal, mint Fogarasi, Ferencz Jancsi és Ion Țiriac. Az 1964-es olimpián a harmadik sort erősítette Florescu és Eduard Pană társaságában. ’64-ben még szerzett egy országos bajnoki ezüstöt, de az egyetem befejezésével hazatér. 1968-ban befejezi aktív pályafutását. A szeredai tehetségeket edzi. A kilencvenes évek nagy játékosainak, Elekes Leventének, Hozó Leventének, valamint Adorján Józsefnek volt a mestere.
A csapat többi tagjáról (akik az 1968-as olimpián is részt vettek) következő számunkban írunk.