Brassó más szemmel – szociotúrán jártunk

Gábos Zsuzsa
Brassó más szemmel – szociotúrán jártunk
Fotó: Sapientia EMTE, Csíkszereda Facebook oldala

A szociológia és humánerőforrás szakos hallgatókkal, dr. Nistor Laura és dr. Silló Ágota oktatók kíséretében Brassóba látogattunk a Városszociológia tantárgy keretében. Számomra az egész napos tanulmányút felejthetetlen élmény volt. Külön örültem, hogy nemcsak a Fekete-templomot néztük meg, hanem ellátogattunk a Postarétre és a történelmi belváros rejtettebb szegleteibe is. Korábban nem is hallottam az olyan látnivalókról, mint a Graft-bástya, a Fehér torony vagy a Katalin- és a Bolgárszegi-kapu.

A túra során a városon belüli egyenlőtlenségekre is felfigyeltünk. Esetünkben nemcsak egyszerű turistáskodásról volt szó: olyan feladatokat kaptunk, amelyekben szociológiai szempontból kellett szemlélnünk a város szerkezetét. Az ipari zóna mellett a munkásosztály és a tehetősebb rétegek lakókörnyezetének jellemzőit is vizsgáltuk. Egy ilyen nagy, történelmi belvárossal rendelkező településen ez nem mindig bizonyult egyszerű feladatnak. A kötelező feladatok akár stresszt is okozhattak volna, mi mégis nagyon jól éreztük magunkat. Néha annyira belefeledkeztünk a nézelődésbe és a beszélgetésbe, hogy majdnem elfelejtettük: képekkel is dokumentálnunk kell a látottakat. Minden állomásnál kis cetlikre írva kaptunk történelmi visszatekintőket, valamint feladatokat arról, mi hogyan képzelnénk el a várost, mi kellene más legyen, mi a személyes véleményünk a jelenlegi városhelyzetről. Válaszainkat később közösen is megbeszéltük. A fotókkal megpróbáltuk illusztrálni az egyenlőtlenségeket, azt, hogy miben különböznek a turistákra szabott helyszínek a helyiek mindennapi élettereitől.

Egy családias hangulatú étteremben közösen megebédeltünk, majd egy órát a bevásárlóközpontban is eltöltöttünk. Nekem leginkább az tetszett, hogy bár már jó párszor jártam Brassóban, ezúttal olyan helyekre is eljutottam, amelyeket másképp nem biztos, hogy megnéztem volna. Ezentúl a várost is más szemmel nézem. Amit kissé furcsálltam, az néhány járókelő közömbössége volt. Erről eszembe jutott az órán tanult blazírt hozzáállás, vagyis a nagyvárosi élethez kapcsolódó egykedvűség. Így olyasmire is felfigyeltem, amin máskor talán egyszerűen átsiklottam volna. Összességében megérte részt venni a szociotúrán: sokkal izgalmasabbnak bizonyult, mint amire számítottunk.
 





Hirdetés

Kövessen a Facebookon!