– Milyen tanulmányi utat járt be az alapképzéstől a doktori képzésig?

– Az alapképzést román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakon végeztem Csíkszeredában. A szakválasztásomat elsősorban az érdeklődésem határozta meg: már iskoláséveim alatt is ezek a területek álltak hozzám a legközelebb, ezeken az órákon vettem részt a legszívesebben, és itt tudtam a legjobban teljesíteni. A mesterképzés során a román nyelv és irodalom szakot választottam a brassói Transilvania Egyetemen, mert ezen a területen, különösen az irodalom iránt, mélyült el leginkább az érdeklődésem. Ezt követően a marosvásárhelyi George Emil Palade Egyetemen kezdtem el doktori tanulmányaimat.

– Miért választotta annak idején a Sapientia EMTE-t?

– Fontos volt számomra, hogy román nyelv és irodalmat tanulhassak, az angol nyelv és irodalommal való párosítást pedig nagyon jó kombinációnak tartottam. Emellett a középiskolai tanáraim a Sapientia Csíkszeredai Karát professzionális, dinamikus és diákközpontú intézményként írták le. Az is sokat számított, hogy az egyetem a szülővárosomban működik, így a döntés még természetesebbnek tűnt.

– Volt olyan oktató vagy kurzus, amely különösen nagy hatással volt Önre? 

– Nem tudnék egyetlen kurzust kiemelni, mert minden órán azt éreztem, hogy az oktatók a legjobb tudásuk szerint, nagy elkötelezettséggel tanítanak. Egyértelmű volt, hogy szeretik azt, amit csinálnak, és ez számomra nagyon sokat jelentett. Az egyetemi évek alatt nemcsak tudást kaptunk, hanem olyan szemléletet is, amely később a szakmai utamon is meghatározóvá vált.

– Milyen alapokat adott a Sapientián szerzett tudás a későbbi akadémiai pályájához?

– A Sapientián szerzett tudás számomra nagyon stabil alapot jelentett. Erre tudtam építeni mind a mesterképzésen, mind a doktori tanulmányaim során, és a mai napig gyakran visszanyúlok azokhoz a magyarázatokhoz, értelmezési keretekhez és szemléletmódokhoz, amelyeket ott kaptam. Úgy érzem, a Sapientia segített abban, hogy magabiztosabban és tudatosabban forduljak az irodalmi szövegek, valamint a kutatási kérdések felé.

– Hogyan született meg a döntés, hogy doktori képzésre jelentkezzen?

– Ez a döntés fokozatosan alakult ki bennem. Már az alapképzés alatt ezen a területen kezdtem el kutatni, a mesterképzés során pedig tovább mélyítettem az érdeklődésemet. Így a doktori képzés számomra logikus következő lépés volt, amely lehetőséget adott arra, hogy továbbvigyem és alaposabban kidolgozzam a kutatásomat. Fontos megemlítenem, hogy volt egyetemi tanáraim is támogattak és ebbe az irányba tereltek. Ez sokat jelentett, mert megerősített abban, hogy érdemes folytatnom ezt az utat.

– Milyen kutatási témával foglalkozik?

– Jelenlegi kutatási témám címe: Confesiune și autenticitate în memorialistica detenției, vagyis Vallomás és hitelesség a fogságirodalomban. Ezt a témát az eddigi kutatásaim folytatásának és kiteljesedésének tekintem. Már az alapképzés során nagyon megragadott az, hogy az egyén még a legkegyetlenebb hatalmi rendszerekkel szemben is képes megőrizni önmagát és újraépíteni az identitását. Különösen nagyra értékelem azokat a szerzőket, akiknek volt bátorságuk szembenézni saját traumatikus tapasztalataikkal, és ezeket meg is osztották. Ezek a művek nemcsak személyes történetek, hanem tanúságtételek is, amelyek segítenek jobban megérteni a múltat és a hatalmi mechanizmusokat. Számunkra ez azért is fontos, mert így tudatosabban viszonyulhatunk ezekhez a jelenségekhez, és árnyaltabb képet alakíthatunk ki a múltról, amely sok esetben a jelenünket is formálja.

– Miben más a doktori képzés az alap- vagy mesterképzéshez képest?

– A doktori képzés leginkább abban különbözik, hogy egy hosszú, önálló kutatási folyamatra épül. Itt már nemcsak az ismeretek elsajátítása a cél, hanem az is, hogy a kutató új szempontokkal járuljon hozzá a szakterületéhez. 

– Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást a doktori tanulmányai során?

– Talán az időbeosztás. Különösen nehéz ezt összehangolni két munkahely mellett, hiszen folyamatosan egyensúlyozni kell a kutatás, a képzések, a konferenciák és a tananyag-előkészítés között. A doktori képzés nemcsak szakmai, hanem szervezési kihívás is: meg kell tanulni úgy beosztani az időt és az energiát, hogy közben a kutatás se veszítse el a lendületét.

– Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodott? Hogyan sikerült túllendülnie ezen?

– Igen, voltak ilyen időszakok. Ilyenkor sokat jelentett a témavezetőm, dr. Iulian Boldea professzor támogatása és biztatása. Segített abban, hogy az elbizonytalanodást ne kudarcként, hanem a folyamat természetes részeként lássam. 

– Milyen tervei vannak a doktori képzés befejezése után?

– A doktori képzés után is szeretnék ezen a területen kutatni. Lehet, hogy nem ugyanolyan intenzitással, mint most, de semmiképp nem szeretném teljesen lezárni ezt az irányt. Úgy érzem, ez a téma és ez a kutatói szemlélet hosszabb távon is része marad a szakmai utamnak.

– Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

– Azt, hogy olyan kutatási témát válasszanak, amely valóban érdekli őket. Ez kulcsfontosságú, mert amikor fáradtan, hosszú órákon át kell dolgozni, sokszor éppen a téma iránti szeretet és kíváncsiság viszi őket előre. Fontos, hogy legyen bennük kitartás, de az is, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyekhez személyesen is tudnak kapcsolódni.