Ugyan tavaly áprilisban a közbeszerzés után rögtön ki is hirdették a nyertes kivitelezőt, gyakorlatilag csak októberben tudtak hozzáfogni a felújításhoz, hiszen az épületben lakó súlyosan fogyatékos gyermekeket foglalkoztató intézet jóval később költözött ki. 
– Ők csak októberben tudtak átköltözni az új épületbe, így az Unicons cég novemberben tudott hozzáfogni a munkálatokhoz. A szakemberek ezzel a csúszással szembesülve hatalmas erőbedobással dolgoztak egész évben, a munka nagyon jó ütemben halad, és remélhetőleg jövő év márciusára be tudják fejezni és át tudjuk adni az épületet új rendeltetésének – mondta megkeresésünkre Koncz Hunor-János, Székelykeresztúr pol­gármestere.

Udvarhelyszék ékköve lehet

A kúria helyén már a középkorban épületek álltak egy helybéli székely nemesi család birtokaként; a mai formájában a Wesselényi család építtette 1728 körül, három építési szakaszban. Később a Bethlen, majd a Kemény család örökölték, és végül Kemény Polixénia révén a Gyárfás családhoz került – innen kapta a nevét.
Történetének egyik legkiemelkedőbb, legendás eseménye 1849. július 30-ról 31-re virradó éjszaka, ugyanis a fennmaradt emlékek szerint Petőfi Sándor itt töltötte utolsó estéjét, vendégként Varga Zsigmondnál. 
Az épületben szülészet, tüdőkórház, majd halmozottan sérült gyermekek elhelyező intézete működött. A 2000-es évek elején az örökösök lemondtak a kúriáról és átadták a városnak. 

Az álom valóra vált 

– Megnyertük azt a pályázatot, ami annak idején még szép álomnak tűnt. Évekkel ezelőtt Ladányi László képviselőtől és Hegedűs Csilla akkori államtitkártól szereztünk tudomást a Kúriák útja nevű európai uniós pályázatról. Ezzel a programmal végül országos szinten hét kúriát újítanak fel, köztük a Gyárfás-kúriát is. 

Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy ez megvalósuljon. A felújítás nagyjából 9 millió lejbe kerül – osztotta meg a polgármester, aki egyetértett Csíki Barna tervezővel abban is, hogy manapság egy épületet, még ha műemlék is, úgy kell felújítani, hogy önfenntartó legyen.
 – Az épület három különálló részben is tud működni: a boltíves, száz négyzetméteres Gyárfás-pince – amely viszonylag száraz és jó állapotban megmaradt – akár a hétköznapokban is egy kisebb kiszolgálóegységként működhet, irodalmi estek, kulturális rendezvények, borkóstolók helyszíne is lehet. Az alsó szinten állandó és időszakos tárlatot szeretnénk berendezni, hátul tárgyalót, hidegtálalót, illetve ajándékboltot is el tudunk képzelni. Az illegálisan beépített, időközben az épülethez toldott tornácrészt visszabontották és helyreállították eredeti formájába. Itt egy kisebb kávézót, teraszt szeretnénk kialakítani rálátással Petőfi körtefájára. A tetőtérben közel 70 négyzetméteres kiállítóhelyiség van, ahol gyönyörűen megmaradt a tetőszerkezet, látható, hogy egykoron milyen szépen dolgoztak a szakemberek. Itt konferenciaterem is működhet, ugyanakkor négy, fürdőszobával ellátott szoba is lesz, plusz egy adminisztrátori lakás. Ez a jövőben akár a működtető részére lehet irodahelyiség vagy szálláshelyként is lehet majd használni. A cél az lenne, hogy fenn tudjuk tartani kiegészítő szolgáltatásokkal. Ezért is kezdtem tárgyalásokat a Petőfi Irodalmi Múzeummal, akik meglepően nyitottak a projektre – vázolta fel Koncz Hunor János a közeli terveket.
Bálint Kinga, a polgármes­teri hivatal tanácsadója sze­rint Petőfi körtefája az egyet­len olyan helyszín Szé­kely­keresztúron, ahol mai napig tömegesen megállnak a turistabuszok, annak ellenére, hogy nagy látványosság egyelőre nincs, csupán egy gyönyörű, rendezett parkot és hűs árnyékot találnak az idős gesztenyefák alatt. 
– Működött egy Petőfi-szoba is, de olyan rossz állapotok uralkodtak, hogy be kellett zárni. Reméljük, hogy a megújult Gyárfás-kúriával fel tudjuk lendíteni a turizmust – teszi hozzá Bálint Kinga.

Helyi vállalkozó végzi a felújítást

A felújítást végző cégnek nagy tapasztalata van műemlék épületek felújításában, ugyanis Brassó környékén és Segesváron is dolgoztak, dolgoznak. Gábor János, az Unicons Kft. társtulajdonosa örömét fejezte ki, hogy helyi vállalkozóként ők végezhetik el a munkát. Elmondta: gördülékenyen dolgoztak együtt a régészekkel és a restaurátorokkal, egymást segítve. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a padlófűtés már elkészült, ezt követően a parkettázás és a belső festés következik. 
Nyárádi Zsolt régész és csapata egy 15–16. századi régi udvarház maradványait, járószintjét is megtalálta, illetve egy kemence díszítéseként szolgáló, négy-öt csempét is, jó állapotban, amit felújítottak. Ezek egy részét felhasználják az új pince bejáratához. Az álló falak között van 17. századi, de javarészt a 18. században, barokk stílusban épült.
A pályázat ugyan csak az épület felújítására vonatkozik, a jövőben ide illő kerítéssel szeretnék egységesíteni az udvart. A területrendezés során macskakővel burkolják a kúriához vezető utat, parkolót alakítanak ki, illetve a körtefához vezető utat is kikövezik.

Udvarhelyszéken nincs ehhez hasonló

Az épület külső és belső falain számos díszítőfestést tártak fel a restaurátorok. Mednyánszky Zsolt falkép-restaurátor szerint az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején készülhettek.
– Fehér János művészettörténész kutatása révén előkerült egy 1812-es leltár, amely részletesen taglalja a termek korábbi díszítését: melyik volt cifrán festve, melyiknek volt kazettás, gerendás mennyezete, említik a stukkókat is, tehát biztosan tudjuk, hogy a festés 1812-ben már megvolt. A külső festés olyan szempontból érdekes, hogy Udvarhelyszéken nincs ilyen. Homlokzati barokk díszítőfestésről nem tudunk, ehhez hasonlóak bajor és osztrák vidéken vannak. A helyi arisztokraták ebben az időben többet voltak Bécsben, mint itthon, valószínűleg onnan hozták haza a divatot – véli Mednyánszky Zsolt.
Bajorországban és Ausztria egyes vidékein a házak külső díszítőfestését – főleg amikor figurális, ornamentális vagy „álarchitechtúrát” (például fes­tett ablakkeretet, oszlopot) jelenít meg – a Lüftlmalerei kifejezéssel illetik, ami nagyjából szabad festészetet jelent. 
Az épület külső falain kőfaragványok vannak megfestve realisztikusan, szépen árnyékolva, bent pedig növényi motívumok, amelyek többnyire díszítésként, egyfajta „tapétaként” szolgáltak. 
– Ahány szobát megnéztünk, mindegyikben van festés, hol jobb, hol rosszabb állapotban. Az elmúlt évtizedekben történt a legnagyobb rombolás az épületen, hisz engedély nélkül nyúltak az épülethez, toldottak hozzá. A falakat cementes vakolattal levakolták, ezért az alatta lévő festés súlyosan károsodott. Ezért úgy határoztunk, hogy hagyunk mindenhol bemutató felületeket amolyan felkiáltójelként, hogy a jövőben ne essenek neki meggondolatlanul. Azért érdekes és fontos felfedezés ez, mert Udvarhelyszéken ez az egyetlen – összegezte a falkép-restaurátor.