Gasztronómiai témájú írások böngészése közben bukkantam rá az interneten egy régebbi, termékmegnevezésekkel, már­kanevekkel foglalkozó újságcikkre. Abban egyebek mellett szó volt arról a hírhedt háromszéki fogyasztóvédelmi felügyelőről, aki – hatáskörével visszaélve – betiltotta a Székely ízek árumegnevezést, majd levetette az így felcímkézett termékeket az áruházak polcairól. Azzal érvelt, hogy nem létező áru neve nem kerülhet a címkékre. Az újságíró hivatalos, megindokolt felvetésére ironikusan reagált: „Ön, gondolom, kóstolt már székelyt, és tudja, milyen a székely íz.” Ez az ostoba és vulgáris logikát tükröző látásmód azt is elárulja, hogy az illetőnek halvány gőze sincs nyelvünk dolgairól, de emellett még az is lehet, hogy csak töri a magyart. Az említett internetes cikk nem foglalkozik a székely ízek kifejezés nyelvi elemzésével, azt az alábbiakban fogjuk elvégezni, bemutatva még más hasonló vagy eltérő szerkezetű összetételek vizsgálatát is.

A közelmúltban a Székelyföldön pusztító árvizek késztették néhány régi olvasónkat arra, hogy telefonon megkérdezzék: miért beszélünk árvízvédelemről és katasztrófavédelemről? Az például érthető és világos, hogy természetvédelem, családvédelem, gyermekvédelem, mert azokat valóban védjük, de a másik kettő nem logikus, hisz sem az árvizet, sem a katasztrófát (valamilyen csapást) nem kell védeni – mondták. Amint látjuk, ők is a logika nevében beszélnek, akárcsak azok, akik ilyesmiket is szoktak mondani: A hold nem süthet, mert nincs saját melege. Nem szállhatunk le a vonatról, buszról, mert nincs szárnyunk. Nem jó a sétálóutca szó, mert az utca nem tud sétálni, mert nincs lába. Stb. Vajon gondoltak-e arra valaha is a logikázók, hogy például az evőkanál nem eszik, a fürdőszoba nem fürdik és a hálószoba nem alszik? Ezek a példák is igazolják, hogy a nyelv nem logikai rendszer, nem a filozófiai logika szerint működik, vagyis nem az észszerűséget, a következetességet tartja fontosnak, hanem a saját logikáját. Saját törvényei, szokásai szerint – mint egyezményes jelrendszer – a közlés (kommunikáció) eredményességére törekszik, sikeresen betöltve így társadalmi szerepét. Egy percig sem szabad elfelejtenünk, hogy „a nyelv elsősorban az emberi érintkezés eszköze, és csak századsorban a tudomány tárgya” (Kolozsvári Grandpierre Emil). Társadalmi szerepének betöltésében a vélt logikát sokszor a nyelvtörténet/szótörténet szorítja sarokba. Például a hold azért süthet, mert a süt igének van ’világít’ jelentése is, a száll igének is van egyebek mellett ’valahova lép’ jelentése (tehát leszállhatunk a vonatról, buszról, szekérről szárnyak nélkül is!).

Nyelvünkben sok az –ó, -ő igenévképzős szó. Ezek közt vannak olyanok, amelyekben a cselekvés tárgyát fejezi ki a melléknévi igenév, ilyen például: ivóvíz (azt isszuk), rágógumi (azt rágjuk), sütőtök (azt sütjük). Az evőkanál, ivópohár, sütőpor szóban a cselekvés eszköze a lényeges, vagyis amivel eszünk, iszunk, sütünk. Stb. Sok kifejezésben a cselekvés helyét jelöli meg a melléknévi igenév: hálószoba (ott alszunk), fürdőszoba, mosókonyha és… sétálóutca, mert ott sétálunk. Számos kifejezés bonyolult, összetett tartalmat fejez ki: árvízvédelem, balesetvédelem, fagyvédelem, katasztrófavédelem, korrózióvédelem, tűzvédelem stb. Mi ellen való védelem? Ezek a kifejezések körülírás helyett egyetlen összetételbe sűrítik a tartalmat, ezért jelentéssűrítő vagy -tömörítő szavaknak nevezzük őket. Még néhány ilyen kifejezés a logikázók számára: csigalépcső (a csigaház vonalához hasonló lépcső), munkavédelem ( a dolgozók egészségét, testi épségét védő jogszabályok és intézkedések összessége), szénapadlás (széna tárolására való padlás).

Az ételnevek közt is vannak jelentéstömörítő összetételek, például: gulyásleves, halászlé, juhtúró, örmény fülleves (Ángáds-Ábur, ejtve: ángádzsábur) stb. Jó, ha tudják a nyelvi logikázók, hogy a gulyás(hús) eredetileg a gulyások (marhapásztorok) bográcsban főtt eledele volt, majd a magyar konyha egyik jellegzetes készítménye lett. A halászlé kezdetben a halászok fogta halból készített leves volt, az örmény fülleves pedig az örmény konyha egyik kiváló eledele. Szóval ne gondolják a logikázók, hogy gulyásokból, halászokból vagy örmények füléből készült ételekről beszélünk.

Rádiós és televíziós műsorokban, színvonalas gasztronómiai írásokban gyakran szó esik egy-egy konyháról: francia, kínai, magyar (azon belül erdélyi vagy székely), olasz, román stb. A konyha szó egyik jelentése: ’az ételek készítésének módja’. A „jó konyhája van” azt jelenti: ízletes ételeket készít. Amint szokás beszélni nemzetek, népek, történelmi tájegységek konyhájáról, éppúgy lehet és szokás beszélni ilyen ízekről is, hisz a kettő csak együtt létezik. Íz szavunk első és egyben fő jelentése: ’étel, ital által a nyelven, az ízlelőszervben keltett érzet’ (értelmező szótár). A közelmúltban épp annak apropóján olvastam székely ízekről, hogy 2027-ben Hargita megye lesz Európa Gasztronómiai Régiója. Jó lenne akkor is olvasni a székely konyha és székely ízek dobogós helyeiről.