Történelmi hitelesség és érzelmi mélység: e két jellemzőt emelik ki a könyvkritikusok Ioan T. Mo­rar 2005-ben román nyelven meg­jelent és 2025-ben magyarra is lefordított Lindenfeld című re­gényében. Az 1956-ban, Arad megyében született Ioan T. Morar román író, költő és új­ság­író – akinek munkásságára jellemző a történelem iránti ér­deklődés, mely vonás kü­lönösen erősen jelenik meg re­gényeiben és esszéiben – talán legismertebb műve a már említett Lindenfeld című re­gény, amely egy kiüresedett, elhagyatott falu – a Krassó–Szörény megyei Lindenfeld, ma­­gyar nevén Karánberek – tör­ténetét dolgozza fel. Központi témája az identitás és a múlt megértésének kérdései: Klaus Bernath, a sikeres üzletember hazatér szülőföldjére, hogy fel­­­tárja annak titkait, de ez a hazatérés nemcsak személyes utazás, hanem egy közösség kollektív múltjának feltárása is.
Bár a regény elején található megjegyzésben az áll, hogy „A könyv szereplői és helyszínei képzeletbeliek”, a Bánságban valóban volt egy kis, elszigetelt település, ahol egykor csak svá­bok éltek, és a feljegyzések sze­rint a falu utolsó lakosa, Paul Schwirzenbeck 1998-ban hunyt el. A település történetéről az el­ső fejezet előtti leírásból lehet részletesebb ismereteket sze­rezni.

A regény cselekménye a faluban zajló különös moz­golódással kezdődik: a lakatlan falu felé vezető út leaszfaltozva, a házakat éppen tatarozzák, és hamarosan érkezik a né­met­országi milliárdos, Klaus Bernath, Lindenfeld hajdani sváb lakosa. Mint kiderül, egy különös előadás előkészületei zajlanak éppen, amelynek ő lesz az egyetlen nézője, csak neki rendezik meg. Ahogyan a kötet fülszövegében is o­l­vasható, az érzelmileg ki­üresedett, identitásválsággal küz­dő férfi a gyermekkora hely­­színére való visszatéréstől reméli önazonosságának vissza­nyerését, illetve választ a benne évtizedek óta halmozódó kér­désekre. Életrajzírójával, foga­dott fiával, illetve egy teljes stábbal, mesteremberekkel és fizetett színészekkel rekon­s­truálják a múltat és keltik újra életre a falut: a házak vissza­nyerik régi arculatukat, az utcákat pedig a helyieket ala­kító színészek töltik meg élet­tel. Mégis, a részletesen ki­dol­gozott színjáték váratlan for­dulatot vesz, és egészen más irányba halad, mint ahogy azt a szervezők elképzelték.
Dana Dumitru Lindenfeld, az élet tánca az idő színpadán című recenziójában a regényt dinamikus, gördülékenyen ol­­vas­ható műnek nevezi, amely­ben a gondosan meg­komponált előadás az 1990-es évek végi és 2000-es évek eleji Románia han­gulatát idézi fel. A recenzió szerzője szerint a mű egyik legnagyobb érdeme az identitás kérdésé­nek ér­zékeny ábrázolása: annak bemutatása, hogyan fonódik össze elválaszthatatlanul az egyén és a szülőföld múltja.
A regényt Koszta Gabriella fordította magyarra, és a Bookart Kiadó gondozásában jelent meg, lehetőséget kínálva a magyar olvasóknak, hogy megismerjék a kortárs román irodalom egyik fontos regényét. A Bookart Ki­a­dó azoknak ajánlja, akik kí­váncsiak a szerző különleges, informatív stílusára és érzékeny történetmesélésére.