Szeptemberben, az Ars Sacra Fesztivál ke­re­tében egy fotókiállítás megnyitására kértek fel. Szí­vesen tettem eleget, hiszen a képíró Puchard Zoltán ked­ves barátom volt. Magam is többször megtekintettem a kollekciót, s vállaltam fel­ügyeletet is a tárlaton. Az ott töltött órák alatt eljátszottam a gondolattal, milyen zene­műveket válogatnék egy-egy fotóhoz. Nem új keletű az ötlet, Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoradarabját festő barátja, Viktor Hartmann képei ihlették. Meg kell jeg­yeznem, hogy apai ágon szá­mos Hartmann volt a családunkban, így megvolt ne­kem is a motiváció.

A látogató először egy orvietói szerzetesközösségbe csöppen. Az atyák vidáman múlatják az időt. Néhány éve magam is jártam Orvietóban, sajnos meg is büntettek egy közlekedési vétség után. Az ősi város számos szülöttjére lehet büszke, közülük is kitűnik Erminia Frezzolini énekes, aki a XIX. század elején Donizetti- és Bellini-operákban aratta legnagyobb sikereit. Később nevéhez fűződik két Verdi-opera bemutatója: 1843-ban A lombardokban, rá két évvel a Giovanna d’Arcóban (Jeanne D’Arc) lépett színpadra. Saj­nos nem maradt fenn a hangja, de pályatársai na­gyon lelkesedtek érte. Talán Donizetti Lammermoori Lucia őrülési jelenetét tenném fel a korongra.
Egy etióp hölgy fotójához Goldmark Károly Sába ki­rálynő című operájából vá­logatnék részletet. Sába ki­rálynője a legenda szerint Etiópia uralkodója volt, aki egyszer felkerekedett, hogy megismerje a bölcsességéről híres Salamon királyt. A két uralkodó között érzelmi szálak is szövődtek, így a legenda szerint I. Menelik, Etiópia el­ső császárának ereiben Sa­lamon vére is buzgott. Az opera Goldmark legismertebb alkotása, ebből a híres be­vonulási indulót idézném.
Következő két kedves fotóm a Csíkzsögödi fe­szü­let és az Odesszai la­bi­rintus hite című kép: mind­kettőnek megdöbbentő a meg­világítása. Milyen zenét ajánlhatnék hozzájuk? Haydn Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című művét választanám. Évekkel ezelőtt jártam abban a cadizi templomban, az Oratorio de la Santa Cuevában, aminek megrendelésére komponálta az oratóriumot az osztrák szerző. A művet – a szerző ere­deti szándéka szerint – nagypénteken szokták elő­adni. A Bevégeztetett té­telt hallgatnám a fotókat szem­lélve.
A kiállítás utolsó két képe egy burmai templom és nap­lemente: érzékletesen mu­tatja, hogyan szakad le az est az Egyenlítő vidékén. Zenét választani hozzá nem könnyű feladat. Még Ázsiában, egy koncerten ismertem meg Somtow Papinian Sucharitkul thai zeneszerző nevét. A kom­­ponista az irodalomban is jártas volt, számos horro­risztikus könyvvel borzolta az olvasók idegeit. 2013-ban viszont a Siam Opera mutatta be Suriyothai című operáját, ami a burmai–sziámi háború idején játszódik a XVI. században. Az esti idillhez ugyan nem illik, de itt is zenekari részt választanék, a Burmai indulót.