A legtöbb zenebarátnak elsőként Arthur Honegger neve ugrik be. A svájci származású francia zeneszerző 1923-ban Pacific 231 címmel írta meg kis szimfóniáját. A főhős egy 4-6-2 osztályú mozdony (a kód megfejtése: négy kapcsolt kerékpár, hat hajtott tengely és két hátsó kerék, ahogy azt még az egyetemen tanultuk). A mű öt tételből áll, a szerző így kommentálja: „A gép csendes pöfögése nyugalmi állapotban, az indítás erőfeszítése, majd a gyorsulás, a hangulatról a hangulatra való haladás, ahogy egy 300 tonnás vonat száguldozik a sötét éjszakában 120 mérföldes óránkénti sebességgel”. Természetesen a kompozíció igazi programzene, s annyira filmszerű, hogy már az első mozi 1931-ben elkészült róla, s később más filmek is követték.

Nem Honegger volt az első zeneszerző, aki élt-halt a gőzösökért. Említhetjük a Koppenhágai Gőzvasút Galopp szerzőjét, Hans Christian Lumbye-t, akinek művészetére igen nagy hatással volt a Strauss dinasztia. Műveiben is ez tükröződik, s méltán érdemelte ki az „Észak Straussa” megtisztelő címet. A kompozíciót 1847-ben a Koppenhága–Roskilde vasútvonal (Dánia első vasútvonala) megnyitására írta, s a kompozíció hamar népszerű lett. Zenei eszközeivel hűen ábrázolja a vonat indulását, majd megérkezését a következő megállóba.
Ifjabb Johann Strauss is ismerhette a művet, s hasonló témát választott, mikor 1864-ben komponálta egyik legismertebb darabját, a Kirándulóvonat polkát egy ipartestületi bálra. A szerzemény megírását az osztrák déli vasút megnyitása ihlette. A mester igazán kiélhette fantáziáját, vonatcsengőként triangulumot (háromszögletű ütőhangszert) használ, a kürtök a vonat mozgását utánozzák. A zeneszerző egyébként nemigen rajongott a vasútért – felesége elmondása szerint –, különösen egy bostoni utazás viselte meg.
Straussal ellentétben An­tonín Dvořák cseh zeneszerző már gyermekkorában odavolt a vonatokért. Felnőtt fejjel pedig igen gyakorta látogatott a prágai vasútállomásra, ahol lenyűgözték a pöfögő vasparipák és a siető utasok. E szenvedélyéről egy évtizede kiállítást is rendeztek a prágai Dvořák Múzeumban.
Térjünk haza! Kodály Zoltán vasút mellett nevelkedett, mivel édesapja vasúti tisztviselő, Szob, Galánta és Nagyszombat állomásfőnöke volt. A család élete a költözések miatt nem volt egyhangú, de a zeneszerző ebből profitált is, ennek köszönhetjük például a Galántai táncok című művét. A vasutat nagyon szerette, s állítólag ő beszélte rá ifj. Bartók Bélát, hogy vasúti „pályát” válasszon. A gondolat megfogant, a nagy zeneszerző fia 1971-ig dolgozott mérnökként a MÁV-nál, és a ranglétrán egészen a műszaki főtanácsosságig emelkedett.