Irán eddigi szerepe és stabilitása is kérdésessé vált, a hosszú ideje fennálló nyugati–iráni szembenállás mellett belső problémák is szűkítik Teherán mozgásterét, ami partnerei számára is új helyzetet teremt – írta a Curs de Guvernare a New York Times elemzése alapján. 
A mostani tiltakozások nem önmagukban alakultak ki, hanem egy régóta érlelődő, az egész államot érintő válság következményei. A szakértők szerint az iráni rezsim három alapja – a működő gazdaság, az elnyomás képessége és a külső erődemonstráció – 2018 óta meggyengült, a problémák pedig elsősorban a gazdaság összeomlásával kezdődtek.

A gazdasági válság

Az iráni gazdaság válságát döntően az Egyesült Államok által bevezetett szankciók mélyítették el, miután Washington 2018-ban kilépett a Teheránnal kötött nukleáris megállapodásból. Az olajexport és a nemzetközi pénzügyi tranzakciók korlátozása miatt Irán kénytelen volt kerülőutakon működtetni a gazdaságát, ami ugyan rövid távon eredményes volt, hosszabb távon azonban súlyos károkat okozott. Az átláthatatlan pénzügyi megoldások miatt a befektetők egyre gyorsabban menekítették ki tőkéjüket az országból, meggyengült az ország pénzneme, a riál, és elszabadult az infláció. Mivel az iráni jegybank megbízható keményvaluta-források nélkül maradt, az állam gyakorlatilag képtelenné vált a gazdaság stabilizálására, erőforrásait pedig egyre inkább a rezsim túlélésére és a biztonsági apparátus fenntartására összpontosítja.

Olajfüggőség és kiszolgáltatottság

Az amerikai szankciók következtében Irán olajexportja drasztikusan beszűkült, a vásárlók köre jelentősen csökkent. Jelenleg Kína veszi fel az iráni nyersolajexport mintegy 90 százalékát, ami Teheránt szinte teljes függőségi helyzetbe hozza.
Mivel az olajbevételek továbbra is az iráni állam legfontosabb forrásai közé tartoznak, a világpiaci olajárak ingadozása és a vásárlók döntései közvetlenül befolyásolják a rezsim pénzügyi mozgásterét. A szankciók eredményeként torzult az iráni költségvetés szerkezete: egyes kiadásokat riálban tüntetnek fel, míg más kiadásokat közvetlenül olajban számolva könyvelnek el. 

Meggyengült hatalom

A teheráni rezsim a tüntetéseket súlyos biztonsági fenyegetésként kezeli, és fokozta az elnyomást, de egyes városokban a megmozdulások mérete már túlterhelte a biztonsági erőket. A vezetés a felelősséget külső ellenségekre hárítja, miközben az ideológiai merevség miatt képtelen a korrekcióra. Ezzel párhuzamosan Irán külső elrettentő ereje is meggyengült: az izraeli és amerikai csapások súlyos károkat okoztak katonai és nukleáris létesítményeiben, visszaszorultak regionális szövetségesei, és az ország vezetői nem találnak hatékony választ a növekvő sebezhetőségre. A BBC beszámolója szerint a helyzetet tovább élezi, hogy az Egyesült Államok nyíltan katonai megoldásokról beszél: Donald Trump szerint Irán tárgyalást kezdeményezett azután, hogy Washington a tüntetők megölése miatt fellépéssel fenyegette meg Teheránt, ugyanakkor az amerikai elnök nem zárta ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem.