A kötet – szövegeit olvasva – goethei címet sugall: Vers és igazság (Dichtung und Wahrheit). Mert ez a kifejezés írja le a legtalálóbban a kötet lényegét, Bartha György (1944–2023) erdélyi költő és műfordító szerzői magatartását. Esetében nem a fiatalság éveiben a Faust szerzőjeként fogant önéletírásáról van szó, hanem a vállalt lét mélyreható erkölcsi-intellektuális arcéléről. Mert a művelt, képzett hargitai tollforgató arra törekedett, hogy lírai alkotásokban meglássa azok mélyen erkölcsös egzisztenciális dimenzióját, a Végső Igazság leképeződését. A magyar, a román és a francia kultúrában jártas Bartha György Kolozsváron fejezte be bölcsésztanulmányait, nyugdíjazásáig tanított, majd végül Csíkszeredában telepedett le. Eközben kitűnt költőként, publicistaként, prózaíróként, szerkesz­tőként és (magyar–román, román–magyar, francia–magyar) műfordítóként. Nevével találkozhattunk az Ifjúmunkás, Igaz Szó (Látó), A Hét, Székelyföld, Hargita Népe (Műhely), Portal-Măiastra, Rotonda valahă, Pro Saeculum, Káfé Főnix stb. kiadványokban. Szerkesztőként, műfordítóként vagy lektorként hozzájárult a csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldaviensis sorozata kétnyelvű köte­teinek megjelenéséhez. Ugyancsak szerkesztőként és műfordítóként vette ki a részét a kétnyelvű Moldvai Magyarság – Gazeta Ceangăilor Maghiari folyóirat megjelenéséből. A szerző további megjelent kötetei Ferenczes István 2023-ban már megjelent Arghezi–Ergézi című munkájának bővített kiadása, valamint a Megtettem mindent, amit megtehettem című interjúkötet. Ferenczes alapos kutatásának jelentőségét a nagy román költő édesanyja mindeddig ködös származásának végle­ges tisztázása adja: Tudor Arghezi édesanyja a székely Ergézi Rozália, aki 1859. szeptember 26-án született a ma Hargita megyéhez tartozó Szentkeresztbányán, és 1944. július 3-án szenderült öröklétre Bukarestben. A legfrappánsabb kommentárok e tanulmány kapcsán a Zsilvásárhelyen megjelenő Portal Măiastra (lapigazgató Zenovie Cârlugea) kulturális folyóiratban (2015–2024) és a Telegarii de poștă (…) című kötetben, 2016-ban alulírott tollából jelentek meg, majd átvette őket Bartha György tolmácsolásában a csíkszeredai Székelyföld folyóirat, illetve bekerültek Ferenczes István Arghezi–Ergézi kötetének 2023-as kiadásába. De Bartha György nevéhez kötődik egy vakmerő tett is: 13 jeles és közismert magyar költő és műfordító után átültette magyar nyelvre Eminescu lírai műremekét, a Luceafărul című költeményt. A poéma fordítása más Eminescu-versek fordításával együtt, az eredeti szöveg mellett megjelent a Râmnicu Vâlceán kiadott Rotonda valahă című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat 2020. szeptemberi, 18. számában.

A kötet előszavában Ferencz Imre annak a véleményének ad hangot, miszerint „… szép verseket fiatalon vagy csak öregen lehet írni”. A Hargita megyei költő ez utóbbiak közé tartozik, termékenyen igazolva ezt az állítást: „Bartha György a második variánst választotta”. Lírai világa meglepően gazdag témáját, stílusát és sokszínűségét tekintve, ugyanis „Mindenki vers”. Bartha ekképpen élményszerűen feltérképezi a motívumokat, szerkezeteket, memóriatoposzokat és az olvasási kódokat, amelyek tükröződései vagy megtisztító képeket, vagy bővérű, enyhén bukolikus, tisztázó jellegű kitérőket produkálnak. Azaz: „Mindenki vers”. Lírai mikro­kozmosza így egyfajta érzelmi, léttapasztalatokat felsorakoztató önéletrajzot jelenít meg (Gyermekrajz, Mondjuk hogy, Gyermekjáték), tükrözi olvasmányélményeit (Horatio imája, Ferenczy Béni Petőfi-szobrára, Filológia, Égnek könyvek, Eminescu Balázsfalván, Életmű, Az árvaság első három napja, Áttűnik), a természet vissza­fordíthatatlan és titokzatos körülményeit (Balatonszárszó, Alkony, Halott madár, Á la bucolique), mindennapi házi és a kollektív memóriában gyökerező élményeit (Hazafelé, Kék virág, Tűs­völgy, Üvegcserepek, Zárt udvar, Temető), az intimitás kimondhatatlanságát, az alapvető vertigo okozta borzongást, a kimondhatatlan valóság varázslatát, a melankolikus élénk lelki­állapotot, a kecsesség fuvallatait (Sonata pathétique, Őszi szekvenciák, Voyage intérieur, Az árvaság első három napja, Un rêve, Kései üzenet, Kegyelem, Mint vándor) stb. A román történelem és irodalom kiváló ismerőjeként a Fehér megyei Magyarpéterfalván született költő sűrű, vibráló poémát szentel a 16 éves kamasz Mihai Eminescu Balázsfalvára, a román nemzeti identitás illusztris, kulturális és tör­ténelmi jelentőségű városába tett (mondhatni) beavató uta­zásának. Az ifjú gyalogosan indult el Csernovicból, s mint az utazás során kitárulkozott a fiatal szeminaristáknak, akikkel találkozott, „hajtotta a forró vágy, hogy láthassa Balázsfalvát, ahonnan a román nemzeti eszme napja felkelt”. Felérve a város szomszédságában lévő magaslatra, a fiatal költő Bartha szavaival felkiáltott: „Kicsi Róma, szívemből üdvözöllek. Köszönöm, Istenemnek, amiért segítségemre volt, hogy megláthattalak!” Tehát amint már felhívta rá a figyelmet az elején a háromnyelvű tudós tollforgató: „Mindenki vers”!

A francia irodalom remek ismerőjeként Bartha György a magyar olvasóknak felkínálta a Hexagon néhány jeles költője lírai alkotásainak pár jól sikerült változatát. Szükséges megjegyeznem, hogy nincs minden tollforgatónak felha­talmazása (értsd: nincs hozzá hivatása, tehetsége) arra, hogy saját idió­májára átültesse egy más kultúra csúcsán lévő szerzők alkotásait. S nem is akármilyen kultúráról, hanem a franciáról van szó. Amúgy a világirodalom remek ismerője volt az ókori és klasszikus szerzőktől a modernekig, kortársakig. Barthát azonban a traduttore-traditore nyomasz­totta. Így hát bátran, markáns érzékenységgel közelített olyan elismert, nagy jelentőségű életművel rendelkező (hogy ne beszéljünk az eredeti stílusról) költők alkotásaihoz, mint Charles Baudelaire Elítélt könyv felirata (Épigraphe pour un livre condamné), Stéphane Mallarmé Kikelet (Renouveau), Paul Valéry Az elveszett bor (Le vin perdu), Francis Jammes Első elégia (Élegie première), Albert Samain Különös esteken (Il est d’etranges soirs...), Maurice Carême Egyszerű ember (Un homme simple), Jacques Prévert Hóhányók karácsonya / Fehér karácsony idején (Noël des ramasseurs de neige / Quand elle tombe à Noël)...

Sokkal lenyűgözőbb volt következetes és elkötelezett törekvése a magyarról román nyelvre és románról magyar nyelvre való fordítás iránt: verset, kritikát, irodalomtörténetet, prózát, esszét egyaránt fordított. Jelen kötet csalhatatlanul tanúsítja ezt az állítást. Bartha György számára Eminescu és Arghezi nyelvének nem voltak titkai. Alulírott határozottan kijelenthetem: úgy beszélt és írt románul, mintha az anyanyelve lett volna, olyannyira alaposan és árnyalatai gazdagságában ismerte; kolozsvári bölcsész­tanulmányai ideje alatt ezt a tudását elmélyítette. A kötet tartalomjegyzékében Mihai Eminescu és Tudor Arghezi, Grigore Hagiu és Mircea Cărtărescu, Ana Blandiana és Vladimir Udrescu által írt versek szerepelnek érzékletesen raj­zolva meg a magyar szerző lírai kedvenceinek térképét.

Attitűdje a lehető leg­nagyobb mértékben objek­tív, az őshonos hivatásos kritika és irodalom hivatásos művelői által meghatározott értékrend szerint skálázva. Ezt a magatartást az előszót jegyző Ferencz Imre sajátos módon határozza meg: „Hát nem nézte ő soha hideg szemmel a poézist, lett légyen szó magyar költészetről vagy román vers­ről, amelyet Arghezi vagy Cărtărescu írt...” Azaz a magyar fordító saját érzékenységével felfegyverkezve közelített a kiválasztott költőkhöz, azzal a szándékkal, hogy megérezze eredeti, páratlan hangszínét, és kifejezően tárja egy más nyelvet beszélő újabb olvasó elé. Egyáltalán nem könnyű lírai kezdeményzés, mint azt sejti/tudja minden művelt egyén, a kultúra minden szerelmese, minden Líra-ízlelgető. Az eminescui költészetből a fordítót az Ima (Rugăciunea unui dac), Ha… (Și dacă...) és a Kamadéva (Kamadeva) von­zotta; az illő szavak mestere két lírai darabbal szerepel – Zabigyerek (Copil din flori) és Virágdalia (Din flori...) –, olyan versekkel, amelyek remekül kódolt üzenetükkel alapvető módon hozzájárultak Arghezi sejtelmes életrajza pár vetületének tisztázásához.

Ana Blandiana nyolc versével szerepel a tartalomjegyzékben, Mircea Cărtărescu öttel, Grigore Hagiu eggyel és Vladimir Udrescu néggyel. De az utóbbi szerző örülhetett Bartha György kitüntető figyel­mének azáltal, hogy egész kötetet jelentetett meg Teaidő – Ora de ceai címmel 2022-ben a Tipomoldova Kiadónál, ötven címet tartalmazva. A nagylelkű Bartha György által fordított utolsó vers – mint pontosította a költő lánya, Bartha Ágnes – a jelen antológiában is szereplő Bükkerdőben (În pădurea de fagi) című volt.

Bartha György, a sokoldalú író erőteljes és szigorú multi­kulturális katalizátornak bizo­nyult.

Fordította: Sarány István