Az 1998-as, Naganóban tartott téli olimpián 72 ország 2176 sportolója állt rajthoz. Hosszú idő után megjelentek az észak-amerikai profi jégkorongozók, ám az olimpiai bajnok Csehország lett. Itt szerepelt először a curling és a snowboard (hódeszka).
A lesiklók mezőnyében a férfiaknál az osztrák Hermann Maier két aranyat és egy bronzot nyert. A nőknél Katja Sezzinger két aranyat és egy bronzot szerzett. Ugyancsak kétszer állhatott a dobogó legfelső fokára a férfiaknál a holland gyorskorcsolyázó Gianni Rome, a nőknél pedig csapattársa, Marianne Timmer. Az olimpia koronázatlan királya már második alkalommal a norvég csodafutó, Björn Daahlen lett. Úgy zárta ötkarikás szereplését, ahogy kezdte, három arany- és egy ezüstéremmel, ugyanakkor két kategóriában is csúcstartóvá avanzsált. Ő lett a téli olimpia örök ranglistáján a legtöbb érmet (12) és legtöbb győzelmet (8 arany) szerzett sportoló.
Magyarországot 18 versenyszámban 17 sportoló képviselte, köztük a csíkszeredai Baló Zsolt. 500 méteren 37., 1000 és 1500 méteren 42. lett. Sebestyén Júlia műkorcsolyázó a 28., a többiek a 32–96. helyen zárták az olimpiát.
Romániát hat sportágban 16 sportoló képviselte. Antal Zsolt sífutónak a második olimpiája volt. A 10 km-es távot a 69., a  10 + 15 km-es és 30 km-es távot a 45. helyen zárta. Másodszor szerepelt ötkarikás játékon Horváth Dezső is. 1500 méteren 44., 5000 méteren 30. lett. És megjelent egy U20-as versenyző, Tófalvi Éva.

Tófalvi Éva sílövő 1978. december 4., Csíkszereda

Tófalvi Éva a Csíkszeredához tartozó szubalpesi településen, Hargitafürdőn született. Sífutóként kezdett sportolni, és már 14 évesen országos felnőttbajnok lett. 

– Lesikló voltam, és akkor hívott Márton Simon tanár úr, és átmentem sílövőnek. Megpróbáltam a lövést, jól ment a dolog, és akkor teljesen átálltam

– mesélte Tófalvi Éva 
1997. január, Szinaja. Az országos ifjúsági biatlonbajnokság 7,5 km-es csapatdöntője. A csíki váltó záróembere a fiatal tehetség, Tófalvi Éva. A váltó második tagja nagyon gyengén szerepelt. Amikor Éva rajtolt, a csapat záróembere már lefutotta a 2,5 kilométert, és egy lövéshibával kijött a lövőállásból. Be tudja-e hozni? –  kérdeztük Márton Simontól. – Sok a szinte három kilométeres előny – válaszolta a sportoló edzője. – A második 2,5 km-es szakaszon csökkent Éva előnye, de így is tetemes volt a különbség. Vártuk a befutókat. Mintegy 150 méterre lehetett látni. És egyszer csak megjelenik a csíki csoda, mintegy 200 métert vert ellenfelére. Akkor mi is éreztük, hogy olyan gyémánt, amely csiszolatlanul is briliánsként ragyog. Addig nehéz, amíg meglátom, s akkor vége.
1997-től a felnőtt világkupák résztvevője, 1998-ban 19 évesen már rajthoz állt a naganói ötkarikás játékokon. A 15 km-es egyéni versenyen nagy meglepetésre 11.-ként ért célba. Ez Románia legjobb helyezését jelentette az 1998-as téli olimpián.

 – Naganóba úgy indultunk el, hogy nem gondoltuk, hogy esélyünk lenne bekerülni akár az első húszba. Nagyon az elején voltunk, Éva még U20-as versenyző volt. Bátran versenyzett, nagyon jó formában volt sífutásban. Két lövéshibát vétett, amelyikből az egyik érintős volt, ha három fokkal melegebb lett volna, és nem ragad be a fagytól a célkorong, akkor Éva az ötödik

– mondja Éva edzője, Márton Simon.

– A végeredmény fantasztikus volt. Emlékszem, hogy nagyon nehéz pálya volt, a cél előtt volt egy soha véget nem érő kapaszkodó, azt hittem, hogy már soha nem érek be az érkezésre. Persze minden olimpián nagyon nehéz a pálya, csak akkor még nem tudtam ezt

– idézi fel Éva az első ötkarikás futamát
A célban az akkori sportminiszter, Antonescu várta, aki mindent megígért, amiből persze semmi sem lett.  A 7,5 km-es számban a 31. helyen zárt Tófalvi Éva, ám bemutatkozása fantasztikus pályát vetített elő.