– Nagy-Britanniából, Norvégiából, Lengyelországból és máshonnan érkeztek ismert zenészek Csíkszeredába, az augusztus 14–16. között zajlott jazzfesztiválra. A program összeállításakor hogyan történik a külföldi zenészek kiválasztása, megkeresése? 

– Sokat keresgélek, hallgatom az interneten fellelhető zenéket, kapok ajánlásokat is. Plusz van egy külön listánk Antal Rozalinda asszisztensemmel azokról a zenekarokról, akik év közben e-mailen keresztül bejelentkeznek hozzánk, hogy szívesen jelen lennének a fesztiválon. 

– „Házhoz jönnek” a fellépők?

– Ez azóta van így, amióta kiléptünk a nemzetközi porondra, ennek köszönhetően a világ több pontjáról kapunk megkereséseket. Nem is keveset, a jelenlegi listánkból például össze tudnék állítani egy kéthetes vagy hónapos fesztiválprogramot. Kapcsolatban vagyunk ugyanakkor amerikai és nemzetközi menedzserirodákkal, ők is küldenek ajánlásokat. Az amerikai iroda közvetítésével érkezett például Csíkszeredába Richard Bona basszusgitáros és Dhafer Youssef tunéziai dzsesszzenész, de az ő ajánlásuk az idei sztármeghívottunk, Yazz Ahmed brit–bahreini trombitás is. Miután az ajánlást elfogadtuk, az európai kirendeltségükkel tárgyaltunk a továbbiakról, konkrétan három különböző irodával: az egyikkel egyeztettünk a fellépőről megjelenő reklámanyagról, a másikkal a pénzügyekről, és egy harmadikkal a fellépő utaztatásáról. 

– Nem mondja, de ebből is világos, hogy sok feltételnek kell megfeleljenek az itteni körülmények. Milyen elvárásokkal érkeznek ide a külföldi zenészek? 

– Vannak kívánságaik, de mindent tudunk teljesíteni, és ezek alapvető szükségleteikhez kötődnek, mint étkezés, italfogyasztás – nem kirívó elvárások tehát. Sőt, szívesen ki szoktuk mindezt egészíteni helyi jellegzetességeinkkel, például Ákovita-díjnyertes pálinkával fogadjuk őket. Elvárás ugyanakkor minden külföldről érkező zenész részéről, hogy kedvesen, figyelmesen forduljunk feléjük, és természetesen ezt is szívesen teljesítjük. Szeretnek is itt lenni, azt látjuk, tetszik nekik az itteni családias hangulat, bekapcsolódnak a fesztiválba, megnézik egymás koncertjeit, sőt, az éjszakába nyúló jam sessionön is szívesen játszanak együtt a meghívott és helyi zenészekkel.

– Az idei fellépők között többen a népzenét ötvözték a jazzel.

– Valóban, Yazz Ahmed brit–bahreini trombitás zenei formációjában erőteljesen jelen volt az arab népzene, a magyarországi Dresch Mihály pedig a magyar népzenére építette koncertjét. Szerettük volna ezekkel az előadókkal megmutatni azt, hogy a dzsesszzene nem áll olyan távol a népzenétől, mint azt elsőre gondolnánk, sőt tulajdonképpen sok zenei műfajjal ötvözhető. A fesztivál programjának összeállításában nagyon fontos szempont, hogy mindig hozzunk és mutassunk újat.

– Színfoltja a fesztiválnak, hogy más művészeti ágaknak is helyet ad. Több éve már, hogy a Nagy István Művészeti Középiskola képzőművész szakos diákjai beköltöznek ilyenkor a Mikó- várba, és a fesztivál ideje alatt ott alkotnak. Idén ugyanakkor a marosvásárhelyi Kentelki Gábor festőművész is vállalta az itteni alkotást. Miért tartja fontosnak az ő jelenlétüket a rendezvényen? 

– Egyik alapgondolatom, hogy a művészeteknek időnként össze kellene kapcsolódniuk, hiszen inspirálóan hathatnak egymásra – nem egy festőművészről, képzőművészről tudunk, akik zenére dolgoznak. Különösen alkalmas erre a dzsessz, hiszen alapvetően az alkotói szabadságra épül, bátran keveri a különböző műfajokat, a dzsesszzenészek gyakran hangulatokba, érzésekbe kapaszkodva játékos könnyedséggel alkotnak, mindez pedig inspiráló mások számára is. Régi álmom volt tehát, hogy képzőművészek is becsatlakozzanak a fesztivál programjába. Együtt dolgozunk már több éve Fazakas Barna csíki képzőművésszel, aki a fesztivál grafikáját tervezi és készíti. Ő úgy dolgozik, hogy a rendezvény előtt, felvételről meghallgatja a programban szereplő zenekarokat. Kérdezgettem tehát az ismerős művészeket, hogy kit ismernek, aki vállalná, hogy a fesztivál idején itt alkotna, így találtam rá Kentelki Gáborra. A fesztivál történetében már kétszer sikerült emellett táncosokkal is együtt dolgoznunk, idén ennek folytatásaként Hátszegi Csilla tartott workshopot. 

– Az idei rendezvényen külön köszönetet mondtak a fesztivál támogatóinak, kiemelve azokat a civil adományokat, amelyek tavalytól érkeznek, hogy törleszteni tudják a 2025-ben a fellépők tiszteletdíja után öt évre visszamenőleg megállapított áfatartozást, illetve jogdíjakat. Sikerült megoldani ezt a nehéz helyzetet? 

– Nagyon hálás vagyok azoknak a személyeknek, akik sokszor névtelenül is segítettek. Sokan beálltak a fesztivál mögé, lépésről lépésre szedtük össze a pénzt a tartozásra, így, bár tavaly volt olyan pillanat, amikor úgy éreztük: itt a vége, nem szervezünk újabb jazzfesztivált, a közösségi összefogásnak köszönhetően tovább tudtunk lépni. Nagyon remélem tehát, hogy az idei fesztivál zárását követően lezárul ez a pénzügyileg is nehéz időszak. De sajnos egyelőre nem vagyok ebben biztos, mivel idén fontos pályázati forrásoktól maradtunk el.