A turistaösvény mentén kupacokban állnak a vé­cépapírszeletek és a nedves törlőkendők, amikor elfordítjuk a fejünket, szeletelt felvágott vákuumfólia-csomagolását, horpadt vizespalackokat és kiürített konzervdobozt látunk – hétfői, célzott terepszemlénken ez a látvány fogadott a „székelyek szent hegyeként” is emlegetett Madarasi-Hargita csúcsa irányába tartva. Az áldatlan állapotokat egyértelműen a látogatók felelőtlen környezetromboló magatartása okozza, mi azonban arra is kíváncsiak voltunk, az időszakosan megszervezett szemétgyűjtési akciókon túlmenően mit lehetne tenni a jelenség ellen? Annyi hamar kiderült, hogy még ha lehetne is intézkedéseket foganatosítani, kérdés, hogy ki tehetné meg: az említett terület egy részének tulajdonjoga máig tisztázatlan.

Szemétdomb a turulmadár lábai alatt

Ahogy a látogató Filió útján haladva felér a Madarasi-Hargita panzióihoz, barátságos és rendezett látvány fogadja – mindazzal együtt, hogy több épület is törvénytelenül, „gomba módjára” nőtt ki a földből. Szemmel láthatóan a vendéglátók igyekeznek rendet tartani a portájuk körül – csakhogy az erdőben teljesen más látvány fogad: szemét, emberi ürülék és vécépapírhalmok, miután a turisták egy része szemmel láthatóan nem a panziók illemhelyeit és az azok környékén elhelyezett kinti vécéket használja, hanem a csúcsra vezető, kicsivel több mint egy kilométeres szakaszon könnyít magán.
Helyszíni látogatásunkkor tízméterenként akadtunk egy-egy vécépapír- vagy ned­ves­törlőkendő-kupacra, a „kopjafa-rengeteg” irányába haladva pedig több helyen külön ösvény is volt taposva egy-egy rögtönzött „szabadtéri illemhelyhez”. Emellett más hulladékból sincs hiány: műanyag palackok, készételek, energiaszeletek csomagolásai is szennyezik az erdőt. S bár ez nem minősül szennyezésnek, igazolja a vandalizmus jelenlétét: az egyik figyelmeztető táblát valakik céllövésre használták, lyukak tátonganak rajta. 

Tehetetlen a csíkmadarasi közbirtokosság

A Madarasi-Hargitán négy község és egy város adminisztratív területe határos: Zetelaka, Kápolnásfalu, Szentegyháza, Csíkrákos és Csíkmadaras osztoznak a hegyen, a csúcs és az oda vezető ösvény egy része csíkmadarasi területre esik. A határok viszont máig nincsenek pontosan kijelölve: a zetelaki és kápolnásfalusi, valamint a csíkmadarasi és kápolnásfalusi közbirtokosságok között is több mint tíz évre visszanyúló tulajdonjogi perek vannak, amelyekben máig nem született hivatalos ítélet.
A fentiek okán a Hargita-hegység Fejlesztési Társulás is falhoz érkezett, hiszen amíg a tagok között nem születik egyetértés, érdemi fejlesztéseket sem lehet végezni. Imre Lajos Loránd, a csíkmadarasi közbirtokosság elnöke szerint amíg az érintett terület tulajdonjoga nincs tisztázva, hivatalos úton nem tudnak fellépni a szennyezések, vagy előrelépni a fejlesztések tekintetében. Mint lapunknak elmondta, két folyamatban levő perük is van a kápolnásfalusi közbirtokossággal, melyek egy nagyjából másfél hektáros területről szólnak, csakhogy 2007 óta nem született az ügyükben jogerős ítélet. 
– A hegy olyan, mint a közös ló, aminek túros a háta. Mindenki pénzt akar nyerni belőle, de a fejlesztésért és a rendfenntartásért nem akarnak áldozatot hozni. Területekről sem akar lemondani senki, mindenki kapaszkodik abba, amije van – fogalmazott tömören az elnök. Az észlelt probléma kapcsán elmondta, hogy még ha lenne is emberük, aki felügyelje a területet, amíg nem tiszta a tulajdonjogi viszony, hivatalosan nem is végezhetnek rajta ellenőrzéseket. – Még ennek tudatában is, évente kétszer összeszedjük a hegyen a szemetet. Jönnek a közbirtokosság részéről is, de cserkészek és iskolások is be vannak vonva a szemétgyűjtési akcióba – fogalmazott.

Megtartani a Hargitát „érintetlenül”

Péter Dávid csíkmadarasi polgármester szerint a környezetszennyezés mértéke jelenleg csupán az emberi jóérzésen múlik, hiszen nincs ellenőrző szerv vagy olyan hatóság, amely a terepen figyelemmel tudná követni a turisták tevékenységét.  
– Vannak illemhelyek a panziókban, és kültéri illemhelyek is vannak a panziók mögött, de így is nagy gondot jelent, hogy nincsenek szabályozva az építkezések, nincs kiépített szennyvízhálózat, és több olyan feltétel sem teljesül, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy turistákat tudjanak fogadni a hegyen – jelentette ki, amikor a jelenségről kérdeztük. Az elöljáró határozott állást foglalt amellett, hogy a Madarasi-Hargita lehető legnagyobb részét érintetlenül kellene megőrizni. 
– A hegyen történő, most Ön által is emlegetett jelenségek iskolapéldái annak, hogy milyen egy olyan terület, aminek nincs gazdája: perlekedés, büntetések a környezetőrségtől, felelőtlen és illegális építkezések, környezetromboló beruházások gyűjteménye. Amíg nem sikerül tisztázni a tulajdonjogokat, egységes szabályozást elfogadni, tehát egységes megoldásra jutni is nehéz lesz – fogalmazott lapunk kérdésére. A polgármester leszögezte, hogy a községvezetés nem támogat semminemű beruházást a hegyen, így a turisztikai fejlesztéseket és a csíkmadarasi–filiói út összekötését sem.